Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 1. szám - Belföldi lapszemle
38 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE múlt módszereihez való visszatérés ; ugyané tárgyról szól vitéz Ság- helyi Lajos is, ki gyakorlatilag kísérelte meg a Lomoschitz-elvek alkalmazását és revideálva egyeseknek használhatóságát látja (a két cikk a 93—101. lapokon olvasható). Néptanítók Lapja. 64. évf. 22. sz. Kornis Gyula elmélkedik az állam nevelési politikájáról. Megállapítja, hogy a kultúrában az igazság és szépség mellett époly fontos a jóság. Az állam jogállam és kultúrállam s ez okból feladata a nevelés irányítása. Iskolakötelezettség szolgál erre, az állam tart fenn iskolákat, de ellenőrzi a nemállami iskolák munkáját. Ennek minél erősebb fokára törekszik most minden állam : lehetőséget ad a felekezetek anyagi gyengesége s az anyagi támogatás rendesen az állam erősebb beleszólását is jelenti. Nem szükséges azonban az állam merev iskolamonopóliuma. — Az állam maga vallásilag semleges kell hogy legyen, azért azonban támogatnia kell az egyházakat. Normája : ,,Közös és egységes nemzeti és állampolgári érzület kialakítása a különböző belső vallási meggyőződések dacára.“ Ezt jól feljegyezzük mi, felekezeti iskolák munkásai magunknak, mert sokszor a kultúrpolitika erről megfeledkezni látszik ! — Putrik Gyula : A gyermek szóbeli és írásbeli hibáik öntevékeny javítása címen ír. Ennek elkerülésére legjobb eszköznek mondja az önkritikára nevelést, ami öntevékenység által érhető el. Az osztályközösségnek kell ezt végeznie s ha tudják a tanulók, hogy a kritika az ő feladatuk, jobban figyelnek s így igazán tudatosan jutnak ismeretekhez. Kisdednevelés. LVI. évf. 11—12. sz. Montessori Mária: A gyermekek nevelése a családban című műve magyar fordítását adja s itt olvassuk, hogy fontos a gyermeki tevékenység értelmes megnyilvánulásainak tisztelése és megismerni akarása, aktivitásának elősegítése, de nem a gyermek kiszolgálása, hanem az, hogy önállóságra segítsük. Nagy J. Béla pedig a Pedagógiai előadások vázlatának fordítását adja Herbartból. Magyar Pedagógia. XI. évf. 5—8. számában mindenkit érdeklő Olay Ferenc második cikke : Magyarország a francia tankönyvek torzító tükrében (146—-157. 1.). Ebből kitűnik, hogy nem ismernek minket s a felvilágosító munkának igen nehéz feladata van, ha egyáltalában nem hiábavaló minden a szándékos, rosszakaratú ferdítésekkel szemben. A Katholikus Nevelés novemberi számában különlenyomatban is megjelent P. Olasz Péter S. J. cikke : Mit tesz a protestáns magyarság középiskolai ifjúságáért? Ebben a múlt évi értesítők alapján megmutatja a szerző a módszereket, „amelyekkel magyar protestáns testvéreink a középiskolás fiúkat hívő, öntudatos és vallásért áldozni kész protestáns magyarrá formálni törekszenek“. E mondat is — hogy a katholikus szerzetes protestáns testvérekről ír — eléggé mutatja, milyen hangú lesz cikke s őszinte örömmel kell üdvözölnünk, mint a maga nemében ritka jelenséget, melyre azonban szeretettel kívánunk rámutatni. Részletezi, hogy vasárnapi istentiszteletek, szüli-
