Protestáns Tanügyi Szemle, 1932

1932 / 1. szám - Nánay Béla: A latintanítás a leánygimnáziumban

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE- 34

tanári segítéssel lehet eligazodni bennük. A tudós célkitűzés miatt nem is világosak ; inkább gátolják, mint segítik a megértést. Csak egy példa az anthologiából. Egyik ma használt, előkelő helyen kiadott nyelvtanban ez áll : ,,Az esse segédíge és azon igék, amelyekben megvan a lét értelme, mint állítmányok magukban nem adnak teljes értelmet; ezért valamely kiegészítő névszóra szorulnak, amellyel együtt fejezik ki az állítmányt.“ Lehet, hogy a 12—13 éves fiáknak ez a stílus kell ; de a leánygimnáziumok 15—46 éves növendékeinek ez magas.

Tehát rejlik valami természetellenes, vagy a gyermek korához nem mért a tankönyvekben is.

A mai tanterv hibája tehát a leányoktól távol álló, nem pedagógiai célból kiszemelt anyag, kitűzött cél. A forma, a stílus és filológus képzés áll előtte s az életet mellékessé, vázlatos régiségtani tudnivalókra szorítja.

Az egészet meg kell fordítani. A tanítás középpontjába kerül a római élet, mégpedig úgy, hogy a tanulók érdeklődéséhez alkalmazkodjék, spontaneitásukat előhívja. Az élet nem nehány szereplő politikus vagy beatus possidens fényűző palotáját, a verbotum forum-ot és harcmezőt jelenti, hanem a birodalom gazdasági, kul- túrális és társadalmi életlüktetését ; a provinciákét is, mert inkább ők a római birodalom és a rabszolgákét is, mert rajtuk él Róma. Színes, gazdag, eleven képet lehet erről rajzolni —- latinul. Számos az eszköze : megrajzolni Pompei életét ; leírni Gallia Narbonensis valamelyik városát mai állapotában ; pl. a Nimes-i emlékeket és maradványokat a modern város keretében, Fréjus-i romokat az Estérel és az ibolyaszínű tenger két ölelő karjában az olajfák, pálmák, platánok között ; bemutatni az Orange-i színházban a Théátre Frangais színészeinek előadását, melléállítani az épületet Caristie rekonstrukciójában s feltámasztani benne egy római előadást. —• (Művészi könnyedséggel, amilyennel Petőfi elevenít A csárda romjaiban.) Felhasználható Láng Emil : Gallos című regénye, vagy a Quo vadis ? megfelelő részlete. Leányokat érdeklő olvasmányt lehet készíteni az Avignon-i Musée Calvet konyhafelszereléséről, a Louvre császárnőszobrairól, amelyek a divat szerint változtatták parókájukat, a München-i Alte Pinakothek üvegemlékeiről, amelyek vete- kesznek Zsolnay gyártmányokkal. A Wien-i Römisches Museum emlékeivel szemléltethetjük Róma hatalmas gyáriparát és hogy mindennapi házieszközeink nem újak a Nap alatt. Ilyen olvasmányok, vetítéssel kapcsolva, alkalmas beszélgetési anyagot nyújtanak. Foglalkoztatják a leányok optikai fantáziáját, beszélőkészségét, módot adnak a nyelvi ismeretek fokozatos, módszeres, nyugodt — három évre elosztott —- felépítésére. Élénkítjük a tanítást feliratokkal, szentenciákkal, rövid idézetekkel. Sőt anekdotikus elbeszélésekkel (mint Riemann et Goelzer : La premiére grammaire Latine-je), mesékkel (Roesch und Michaelis : Ludus Latinus-ában : Piroska és a farkas latin feldolgozása), modern életre vonatkozó beszélgetésekkel. (Hasz-