Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 10. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 339 likus középiskoláinkban lényeges változások álltak be. Pl. az áll itt, hogy csak a budapesti és bonyhádi fiúközépiskoláknak van inter- nátusuk, holott azóta az aszódi, nyíregyházai és szarvasi is állítottak bennlakást iskolájuk mellé. Az evangélikus iskolaügy megérdemelne történeti múltja és értéke folytán legalább annyi helyet, mint a bencéseké, melynek 2, a cisztercieké, melynek 2% hasáb jut. De ha szól a Lexikon külön a debreceni kollégiumról, következetes akkor lenne, ha nemcsak Eperjes iskolája kapna benne külön helyet, hanem Aszód is, az 1766-ban alakult most legrégibb evangélikus középiskola, Petőfi iskolája, — továbbá Bonyhád, a Dunántúl régi intézete, melynek vándorlása szintén érdekelheti a pedagógiai köröket, vagy a budapesti százados gimnázium, melynek történetét 1923-ban Hittrich Ödön nagy műben állította össze. De már fogalom a Baár— Madas, a Dóczi-intézet, s még sem találhatók meg a munkában. „Erzsébet-Nőiskola“ címszónál is meglepetés éri a böngészőt, t. i. itt utalás található : ,,L. Polgáriiskolai Tanárképző“. Hiszen ez nem felel meg a tényeknek, mert az Erzsébet-Nőiskola nemcsak ezt az intézetet foglalta magában, sőt nem ez a lényege, s most már nincs is ott a polgáriiskolai tanárok képzője, hanem Szegedre költözött. Tanító- és tanáregyesületekről megemlékezik, miért maradt megint el az Evangélikus Tanárok Országos Egyesülete, mely most üli meg 25 éves jubileumát? — Boros György már évek óta unitárius püspök, az egyetlen a világon, a Lexikon mégis mint teológiai tanárról és a teológia első dékánjáról beszél róla. — Azt hiszem, minden szubjektivitás nélkül meg lehet mondani, hogy a Filozófiai Prope- deutikáról Böhm Károly említése nélkül alig lehet írni. „Egyetemek“ címen megemlékezik a Lexikon külföldi egyetemek alapításáról évszámokkal, a magyar egyetemeket azonban nem említi meg, pedig itt lenne azoknak helye. A kolozsvári egyetemről részletesebben szól „Ferenc József-tudományegyetem“ címén. Ki fogja ott keresni, ha nem utasítják oda az Egyetem címszónál. Következetlen is, mert ,,Erzsébet-egyetem“-nél Pécsre utal. Különösnek tartom azt is, hogy a „Családi pótlék“ az olvasót az „Állami alkalmazottak illetményei“-hez utalja. Hát csak állami alkalmazottaknak lehet családi pótlékjuk? — Általában nem szerencsés dolog a sok ide-odautalás, mely a budapesti telefonkönyv néha lehetetlen utalásaira emlékeztet. Ugyanilyen helytelen megállapítás az, hogy „Diapozitívek“-nél „Iskolánkívüli népművelésihez utasítanak. Hát csak iskolán kívül van helye a diapozitívekkel való tanításnak ? Itt is utalhatnánk a szerkesztő által semmibe sem vett Protestáns Tanügyi Szemlében megjelent több cikkre, mely az iskolai diapozitív- oktatásról szól. „Esztétikai nevelés“ címen Mitrovics Gyula ír, s csodálattal látjuk, hogy kívánalomnak állít fel olyanokat, amik már megvalósultak, pl. a művészettörténetnek iskolai tanítása az 1926. évi leányközépiskolai törvényben megvan már a leányliceumok és kollégiumok részére ; épígy nem lehet azt állítani, hogy a zeneoktatással nem törődnek. Hiszen az ének- és ezzel kapcsolatban a zeneokta
