Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 10. szám - p. f.: Újabb középiskolai reform előtt
336 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE ságon az új tanterv célkitűzéseinek megvalósítása nem fog múlni; ma is, a mai szörnyű megpróbáltatások között is testi-lelki erőinek odaadásával, minden tiszteletreméltó maga áldozásával végzi és fogja végezni ezután is nagyszerű hivatását. De hajótörést szenvedhetnek a tudós miniszter, a jóakaratú tantervkészítők intenciói, a tanár lelkiismeretes munkája külső körülményeken. Ilyen el nem hanyagolható körülmény az osztálylétszám. A mai módszeres eljárás 20-—40-es létszámú csoport, osztály tanítására alkalmas. 60—70-es létszámú osztályban a munkaiskola módszeres eljárása szerint tanítani csak jámbor óhajtás lehet mind a felügyeleti hatóságok, mind a tanár részéről. Ilyen létszám mellett a tanulók aktivitásáról, spontaneitásáról, elmélyülő gondolkozásáról, az ismeret saját kiépítéséről aligha lehet szó. Becker porosz kultuszminiszter egyik ily nagylétszámú középiskolánk megtekintése alkalmával tette föl a kalauzoló tanárnak a kérdést, mikor az első meglátogatott osztályban az ifjak egy tekintetre beláthatatlan erdejét megpillantotta : Kann man liier überhaupt unterrichten? Ilyen nagylétszámú osztályban a tanár inkább bíró, mint tanár: ideje jórészét a számonkérés foglalja el. Itt a tanár nem tanít a mai értelemben, hanem leckét magyaráz, jobban mondva „felhagy“ és kikérdez. Minthogy az anyagközlés sokszor a megértés fokozatáig sem juthat el, a tanuló otthoni munkájának kell pótolni a tananyag-feldolgozás hiányosságait. Ily népes osztályban a túlterhelés nem csupán a szülők réme, de a jobb diákoknál szomorú valóság. Ha a kultuszminiszter úr tervezett középiskolai reformja el is maradna, de az abnormis osztálylétszámot, e visszaélést a tanár és tanítvány testi-lelki erejével, megszünteti, tanár és tanítvány, a szülők serege hálával fogja emlegetni nevét. Véleményünk szerint az osztálylétszám kérdése a magyar középiskola egyik legégetőbb problémája. Mi nem helyeseltük a kul- túrfölény-politika túlzásait, de váltottuk és valljuk, hogy nemzeti létünk nagy veszedelmét, reménységeink halálát jelentené, ha műveltségünk a környező népek, az utódállamok műveltségétől elmaradna. A környező államok közoktatásuk lázas átszervezése és nagy áldozatokkal történt kiépítése alkalmával nem feledkeztek meg az osztálylétszám kérdéséről sem. Tudomásunk szerint az utódállamok közoktatása nem ismeri a 60—70-es létszámú középiskolát. Az osztálylétszám fölöttébb kívánatos, kivételt nem tűrő szabályozásának az a jótékony következménye is lenne, hogy jó nehány fiatal tanár álláshoz jutna. Ez sem elhanyagolható szempont. A középiskola reformja bizonyára a leányközépiskola reformját is fogja jelenteni. Eddig csak függeléke volt a leányközépiskola tanterve a fiúkénak. Reméljük, hogy az új tanterv értékesíteni fogja az újabb lélektani kutatás és ifjúságtanulmány megállapításait, tekintetbe fogja venni a női lélek sajátosságait, fejlődésének a fiúkétól elütő ütemét, a nő hivatását. Reméljük, hogy a leányok
