Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 9. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 293 elvi álláspontja. Kijelentem, hogy ezt az elvi álláspontot a legnagyobb mértékben tisztelem akkor is, ha nem érthetek vele egyet. Nem szándékom az se, hogy szerzőt meggyőzzem a magam igazáról. Mégis úgy érzem, hogy röviden el kell mondanom, miként gondolkozom én e kérdésben. — Arra az érvre, amelyről az erkölcsi nevelésről írottakban már megemlékeztem, hogy t. i. a neveléstan nem lehet egyúttal erkölcstan is (tehát nyilván még kevésbbé lehet felekezeti erkölcstan !), avagy arra a másikra, hogy hitbeli meggyőződést és kálvinista világnézetet nem a neveléstani órák vannak hivatva megadni, csak azt felelhetem, hogy igaz, úgy van ; de viszont igaz az is, hogy felekezeti iskolában lehetőleg minden tárgynak szolgálni kell vallásos célt is, és meg vagyok győződve arról, hogy ez nemcsak az én felfogásom, hanem az egész református tanárságé is. Szolgálnia kell tehát ezt a célt a neveléstannak is, annál is inkább, mert erre igen alkalmas. Ha még megemlítem azt, hogy a református tanítóképzők vallástani tanterve olyan szerencsétlenül van összeállítva, hogy azt lehet mondani hiányzik belőle a rendszeres hit és erkölcstan, akkor világos, hogy az említett követelmény — éppen a neveléstannal szemben fokozottabb mértékben áll fönn. Vagyis, ha már nemcsak az állami tantervből maradt ki az erkölcstan, de kimaradt a felekezeti tantervből (a református vallástudományok sorából) is, igazán életbevágó szükséget jelent egyfelől egyes erkölcsi felvétele és református szempontból való megvilágítása is, meg az egész könyv kifejezetten református szelleművé tétele is. Tudom, hogy a tanterv hiányát ezzel nem pótolhatjuk, de nagy mértékben segíthetjük a vallástanárt e pótlásra irányuló nehéz munkájában. Ez az észrevételünk azonban nem gátol annak kimondásában, hogy pedagógiai irodalmunknak gazdag nyeresége ez az új könyv ; úgy érezzük, hogy szerző a magyar tanügynek nagy szolgálatot tett megírásával és kiadásával. Debrecen. F. Kiss István. A Int misztériuma. írta : tordai Vasady Béla, a szentséges hittudományok doktora és professzora. Sárospatak, 1931. 271 lap. Szerző sajátja. Barth Károly neve bizonyára ösmeretes tanári körökben is. A „krízis“ teológusa megadta a vészjelt, mely mind nagyobb gyűrűkben hullámzik át a teológus világon : minden válság onnan ered, hogy a keresztyén teológia és igehirdetés elvesztette hatását a világra. És miért vesztette el? Azért, mert még a teológiában is nagyon nagy lett az ember önmaga előtt és nagyon kicsi az Isten. Ti teológusok nem veszitek egészen komolyan Istent, Akinek a kezében vagytok ti is, meg az egész emberiség is. Azt hiszitek, hogy tudományotokkal, metafizikai spekulációtokkal elintézhetitek Őt. Azt gondoljátok : Isten tehet akármit, a tudomány mindig felülről nézheti azt. Metafizikai bálványt csináltatok Istenből, eszmévé, igazsággá, értékké általánosítottátok Őt, és nem láttátok Benne azt a szentséges Személyt, Aki szól hozzátok s Akinek felelnélek kell. Isten Igéje, a „Deus dixit“ feledésbe ment. A kijelentést a modern teológia elhumanizálta és elpszichológizálta. Azt hittétek : megérthetitek az Igét is, a hitet is az emberi lélekből. Pedig az Ige transzcendálja az emberi lelket és a történelmet, a hitet pedig nem magyarázhatjátok meg egészen soha, mert a hit titok, a hit misztérium ! Ne bízzatok olyan nagyon tudományotokban és ne bízzatok a humánumban, mert a tudomány ,,a bűn által elhomályosított emberi szem tört fénysugara“ s a humánum az ősbűn miatt teljesen meg van romolva. És kimondta híressé vált paradoxonát : „nur durch das, was der Mensch nicht ist, kann er teilnehmen an dem, was Gott ist.“ E „paradoxon-teológiának“, mely annyi ellenmondást váltott ki s amely mégis egy új reformációnak tekinthető, hatása alatt készült a kezünk alatt levő könyv is, melyet a legtalálóbban így jellemezhetnénk: a legmodernebb valláspszichológiába beágyazott orthodox, teljesen írásszerű és reformátort szellemű dogmatikai monográfia. Vasady Bélában, aki először (Dunántúli Pr. Lap 1927) ellene nyilatkozott Barthnak, pár év alatt a barthi teológia igazsága legyőzte a valláspszichológust, anélkül, hogy megsemmisítette
