Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 9. szám - Kónya József: Gondolatok a poétika tanításáról
288 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Minthogy a világnézet ilyen széleshorizontú felfogás az egyetemesről, ebből következik, hogy az egyéniség, jobban mondva ,,a személyiség legmélyén gyökerezik.“4 Az alapeszme és a költő világnézete szorosan összetartoznak. Pl. a Zrinyiász alapeszméje, hogy t. i. : „a vétkekbe merült nemzetet csak erényei válthatják meg“, a költő Zrínyi Miklós világnézete vallásos és hazafias rétegének találkozási pontjából pattant ki. Azonban egy egyén világnézete kettős forrásból táplálkozik : a saját maga hajlamaiból és a kor eszmevilágából. És az egyén világnézetét hatalmasabb erővel determinálja a kor, mint az egyéni hajlamok. Hogy a fentebbi példát folytassam : a Zrinyiász világnézete nemcsak a költő Zrínyi Miklósé, hanem az ellenreformáció és a barokk koré is. Az ellenreformációban és a barokk-ban is (legalább is ennek ú. n. „mérsékelt“ rétegében) bizonyos „új skolasztika“ vagy transcen- dentalizmus nyilvánul meg. A földi élet célja e szerint a mennyei haza s mivel az emberek nem az igaz hit alapján imádják az Istent, ezért rontatja meg az Isten földi életüket pogány ellenséggel. így egy mű alapeszméjéből kisugárzó világnézet az alkotó egyéniséget és rajta keresztül a korszellem megértésének és min- dentátjáró hatalmának megismerését segíti elő. Ennek ugyan történeti íze van, de „a középiskola tantervét alapgondolataiban és egész fölépítésében tudatosan történeti szellem hatja át.“5 A világnézet vagy „személyi kozmosz“6 élményekből tevődik össze. A költői alkotásokban az alapeszméből további redukció útján megtalálhatjuk az élményeket is. Erre azonban nincsen különösebb szükség. Ahol az egyéni élmény és a költői alkotás között nyilvánvaló az összefüggés, ott minden különösebb nehézség nélkül rámutathatunk erre. (Pl. Perczel Etelka-élmény és Hajna-epizód a Zalánfutásában.) Ezek után ráirányozhatjuk tekintetünket egy külsőlegesnek látszó, de a lényeggel szorosan összefüggő kérdésre a forma-kérdésére. A tartalom (beleértve cselekvényt, gondolatmenetet, alapeszmét kifejezésre jutó világnézetet és élményt) a formával együtt adja valamely költői alkotás műfaji lényegét. Nem mindegy az, hogy valamilyen tartalom milyen formában nyer külső kifejezést. Minden tartalomnak csak egyetlen egy forma lehet a legmegfelelőbb kifejezési módja. Különösen arra kell felhívni a tanulók figyelmét, hogy a tartalom és forma mindig egységesen és egyszerre keletkezik.7 Az olvasmány-tárgyalás ezeknek a pontoknak a megbeszélésével befejezést nyerhet. Természetesen ezek a pontok egy-egy legnagyobb műfaji egységre eposzra, regényre vagy drámára vonatkoznak így a maguk összességében. Szükségtelen, sőt egyenesen 4 H. Schwartz: Pädagogisches Lexikon. Bielefeld u. Leipzig 1928. IV. 1051 col. 6 Utasítások 13. 1. 6 Ermatinger i. ni. 9. 1. 7 Päd. Lex. IV. 352. col.
