Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 9. szám - Kardos Albert: Dóczi Imre és az ember tragédiája
278 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE A 95. lapon (VII. szín) : „A glória ha lassan elveszett, Még megmarad a vérengő kereszt.“ A 143. lapon (VIII. szín) : „Nem messiás-é minden új szülött ? Fénylő csillag...“ stb. A 204. lapon (XI. szín) : „Soha se’ tiszteletes a jelen, Mint embernagyság a háló szobában.“ stb. A nagy gondolatokon kívül egy-egy költői szépség is vonzza, például ezek a sorok (87—88. lap, VI. szín) : „Legédesebb percünkbe is vegyül Egy cseppje a mondhatlan fájdalomnak, Talán sejtjük, hogy az ily perc-virág, S így hervatag.“ amelyeket aláhúzott. II. Dóczi, mint a költői müvei nagyon egyetértő vagy nagyon együttérző olvasó szokta, attól sem tartja vissza magát, hogy széljegyzeteket ne fűzzön a szöveghez, bár ezt ritkábban teszi. Jól látja, hogy a történeti színek, főkép az egyiptomi, athénei, római és konstantinápolyi színek között szoros kapocs áll fenn, hogy az egyik színből előre lehet következtetni a másikra. Ennek az összefüggésnek az átlátása vetteti vele a lapszélre az ilyen megjegyzéseket: „a jövő (a következő) szakasz eszméje“ (54., 75. és 96. lap). Az is érdekes, amit Lucifer e szavaihoz fűz : ,,.. .a tömeg A végzet arra ítélt állata, A mely minden rendnek malmán húzni fog, stb.“ (IV. szín, 699—-701. sorok) „igazolása az 58. lapon s az egész szakaszban“ (t. i. az V. színben). Egy helyt pedig (39. 1. IV. szín) Fáraó-Ádám több sorra terjedő beszédét ebbe a lapszéli mondatba tömöríti: „Csak a küzdelem ád boldogságot!“ Későbbi keletű lehet, mert az írás más jelleget mutat, az a széljegyzet, amely az eretnekek és barátok ajkáról elhangzó zsoltárrészletekre vonatkozik (VII. szín, 111. lap): „Károli fordítása“. Hogy Madách a művében felhasznált zsoltárszöveget a Károli-féle bibliából veszi át, erről egy kis külön dolgozatot írtam jóval a Dóczi széljegyzeteivel való megismerkedés előtt. III. Dóczi a soraláhúzáson és a széljegyzeteken kívül még más nyomát is hagyta annak, hogy mennyire belemerült az Ember tragé