Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 6. szám - P. f.: A szovjet iskolája
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 203 meg a tanító : nem ásták fel és nem vetették be. Ebben az ágyban, amelyet ironikusan „Isten ágyának“ neveztek el, semmi sem termett. Ebből aztán azt ismerhették meg a gyermekek, hogy a föld termése az emberi munka eredménye, az teljesen tőlünk függ. Ilyen eseteket igen nagy számban sorakoztat fel és felhasználásukat a legmelegebben ajánlja egy nagyarányú pedagógiai irodalom. Nem kisebb raffináltsággal dolgozik e pedagógia a serdültebb korban. Az orosz pedagógusok szerint a serdült kor vallásos érzelmeinek forrása az ifjúnak környezetével való általános elégedetlensége. Ez elégedetlenség kiinduló pontja istenellenes propagandájuknak is, bebizonyítván az ifjú előtt, hogy a vallás és a papság a történelem folyamán mindig a leghatalmasabb eszköze volt a kizsákmányolóknak a kizsákmányoltakkal szemben, hogy a vallás igen sok esetben okozója volt a gyűlölködésnek és háborúknak. Véleményük szerint a történelem ilyen tárgyalásával erkölcsi undort ébresztenek és fejlesztenek az ifjúban a vallás ellen. Az istenellenes nevelés azonban necsak életkorok szerint legyen más és más, hanem e nevelésnek az individuális különbségeket is tekintetbe kell venni. A tanító olyan legyen, mint a jó kertész, az atheizmus gyenge sarját nagy elővigyázattal ápolja és nevelje, a régi fogalmak dudváit azonban úgy gyomlálja ki, hogy a gyönge palántát ki ne húzza a gyommal. A jó tanítónak a legnagyobb gondossággal kell eljárnia, nehogy polemikus nyilatkozataival a gyermekben ellenhatást váltson ki. Csak, ha mélyen gyökeret vert a kétség a gyermek lelkében, altkor kezdődhetik a tulajdonképpeni vallásellenes nevelés és oktatás. Hogy kivonják a gyermeket az iskola munkáját esetleges ellensúlyozó szülei hatás alól, a szovjet által épített hatalmas munkásházak mellé a gyermekek számára külön házat építenek. Ha a vallásellenes nevelés már bizonyos eredményt elért, a tanító legtehetségesebb tanítványai közül segítőtársakat választ magának. Ezek a kommunista előőrsök. Munkakörüket, tevékenységük módját éppen úgy szabályok írják elő, mint a tanítóét, propaganda munkájukra a szovjet azon elvnél fogva helyez különösebb súlyt, hogy a gyermek és az ifjú szívéhez tanulótársai állanak a legközelebb, ezeknek gondolkozása van reá a legnagyobb hatással. Az előőrsök képviselik a szovjet szellemét nemcsak az iskolában, de még a családban is. Itt az a feladatuk, hogy a szülők vallásos képzeteit lerombolják, őket vallásos érzelmeik nyilvánításában akadályozzák, a szentképeket otthonukból eltávolítsák, a szülőket a templom látogatásától visszatartsák. Az előőrsnek lelkesedéssel kell végezni feladatát, hősiesen szembe kell szállnia szüleivel és büszke önérzettel elviselni az esetleges büntetést a szülők részéről. „Az előőrsök hidat alkotnak az új és a régi, előítéletekkel megrakott nemzedék között és gyenge kezükkel aláaknázzák a régi regime legerősebb várát: a családot.“ (Bucharin.) 3
