Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 1. szám - Bessenyei Lajos: A klasszikus nyelvek mai tanításáról középiskoláinkban
12 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE typushoz, mint 1 : 4.5 Ez túlzott csökkentése volt a gimnáziumnak, mert ez számszerűleg annyit jelent, hogy előbbi mértékének mintegy negyedére vagy ötödére szállították le a gimnáziumok számát" A „quantitativ“ reductio tehát túlontúl bekövetkezett ; ez pedig szerfelett erős összeszűkítés, sőt bizonyos fokig merész játék azzal a kulturális fölénnyel, amelyet pedig Klebelsberg miniszter mintegy vezérelvül tűzött ki maga elé. Majdnem olybá tüntette fel ez a lefokozás a gimnáziumot, mintha egy felnőtt embert büntetésből vagy nevetségessé tevés céljából gyermekruhába szorítanának bele. Ráadásul nem szabad elfelejtenünk, hogy a humángimnáziumok legnagyobb részben felekezeti iskolák; az állam nem törekedett erre a typusra, tehát hallgatólagosan ugyan, de eléggé határozottan mutatta ki, hogy a görög neki nem kell, tanítása éppenséggel nem állami érdek, hanem csak felekezeti velleitás. Ha már most ezzel a „quantitativ“ visszaszorítással vetjük egybe az előbb kimutatott „qualitativ“ előrevitelt, csak akkor tűnik ki igazán ennek aránytalanul csekély volta. Heti 4 óra nyereség a görögből 8 osztályon át ! — és ez volna a humángimnázium megerősítése, hangsúlyozott kiépítése ? ! Hiszen, ha a reálban a reáliák, a természettudományok egészen magától értődőleg uralkodó helyet foglalnak el (kémia, fizika, számtan, ábrázoló heti óraszáma 65), akkor éppen olyan magától értődő lett volna, hogy a számszerűleg összezsugorított humángimnáziumoknak lehetőség nyujtassék a klasszikus nyelvek kellő mértékű tanítására. Azonban eddig és ezt is csak egy tervezett, csak egy megkezdett reformról beszéltem, mert köztudomású, hogy a 38,804/V—1926. sz. VKM. rendelet már két év múlva alaposan elbánt ezzel a tantervvel. A humángimnáziumban ugyanis a latin heti óraszámát leszorította 46-ról 45-re, a görög tanítása visszament az V—VIII. osztályokba heti 22 órában, ellenben a németet letette a II. osztályba és heti óraszámát felemelte 19-ről 20-ra. Mindez pedig történt —„risum teneatis amici“ -— a humángimnáziumok cégére alatt! doggal kérdezheti az ember ; hol maradt e változtatásnál a porosz minta ? Nem gondolta meg a miniszter, hogy az ilyen „gimnázium“ névben él csak, tényleg sorvadozik ? Szinte nem tudja az ember, hogy ilyen elbánás mellett hogyan mondhatta a miniszter a következő hangzatos szavakat : ,,Á" humanisztikus gimnázium híveinek azt mondom, hogy az én javaslatom az utolsó kísérlet Magyarországon a humanistikus stúdiumok megvalósítására.“6 Nagyon, de nagyon szomorú lenne nemzeti kultúránk szempontjából, ha valóban ez a reform lenne a végső menedéke a klasszikus nyelvek tanításának. Mi bízunk abban, hogy a humánjellegű gimnáziumokra még fog elkövetkezni egy, a mainál megértőbb korszak. 5 Középiskolai tanárok névkönyve, 1930—31. Barthos—Csetri—Luttor. 9. lapon : 29 gimn., 68 reálgimn., 18 reáí ; a 29 gimn. közül csak 2 az állami, 2 kir. kath., 14 r. kath., 8 ref., 2 ág. ev„ 1 izr. 6 O. K. T. E. Közlöny. LVII. évf. 106. 1.
