Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 1. szám - Bessenyei Lajos: A klasszikus nyelvek mai tanításáról középiskoláinkban
10 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE A klasszikus nyelvek mai tanításáról középiskoláinkban. A görög és latin nyelvnek a tanítása régen uralkodó kérdésévé vált a köznevelésnek nálunk is, másutt is. Kell-e tanítani a görögöt és latint, vagy nem kell, — ha igen, milyen mértékben és módon : általános kötelezettséggel-e, vagy csak szükebb területre szorítva, ezeken és az ezekkel kapcsolatos többi mellékproblémán vitatkoztak és vitatkoznak másfélszázad óta. A hadakozók tábora egyre nőtt, a harc heve folyton erősbödött és a klasszikus nyelvek ;— ez kétségtelen tény — mindig több-több veszteséget szenvedtek. így jutottunk el a mai állapothoz, amit nálunk (a külföldet ezúttal mellőzni fogjuk) az 1924. évi XI. te. létesített. Ezúttal nem kívánok foglalkozni az előbb említett kérdések egyikével sem, hanem szeretnék egyet-mást elmondani a latin és görög nyelvnek mai tanításáról középiskoláinkban, közelebbről : ennek a tanításnak igazi értékét, becsét, hatását megvizsgálni és lehetőleg megállapítani. Már az 1883. évi XXX. te. által megalkotott gimnáziumban is a görög meglehetős mostoha elbánásban részesült, mert csak az V—Vili. osztályokban és összesen heti 19 órában tanítottuk. Ezzel szemben a latint 8 éven át összesen heti 46 órában tanulták a növendékek. így megérthető, hogy míg a latin kellő tanítás mellett kielégítő nyelvi és irodalmi eredménnyel járt, addig a görög jóformán nyelvtani tanulásban merült ki, s a gazdag görög irodalomból „tüzetesen“ csupán 1 lomerossal1 foglalkozott, emellett még néhány íróval futólag, de egy egész csomóval (Thukydides, Aristoteles, Demosthenes, Pindaros, Aischylos, Euripides, Aristophanes, Theokritos, stb.) sehogysem és a ma is utolérhetetlen görög művészet pedig maradt előtte teljes egészében szintén „terra incognita“. így történt meg az a furcsa dolog, hogy az úgynevezett „görögösök“ négy évi görög tanulás után majdnem kevesebbet ismertek meg az ógörög életből és lélekből, mini a „pótlósok“. Természetes, hogy ezen sikertelenség ellen akkoriban éppen a görög nyelv barátai hadakoztak legjobban. Magam is mintegy 30 évvel ezelőtt már sürgettem, hogy a görög nyelvet és irodalmat nagyobb mértékben keli tanítani, úgy, amint az a külföldi népek gimnáziumaiban történt. Egyik akkori felolvasásomból erre vonatkozólag idézem a következőket : „Ezen esetben pedig a gimnázium mai imponáló elterjedettségéből jelentékenyen veszíteni fog, de amilyen mértékben megmarad, annyiban igazán kitűzheti maga elé célul a humánus tárgyak művelését és úgy építheti meg görög tanítását, hogy az ellen a félmunka vádját felhozni ne lehessen. A jövőnek reményét tehát a görög tanításában abban találom, hogy az még csökkenni fog területileg, de növekednie kell 1 A gimnáziumi tanítás terve s a reá vonatkozó utasítások. Hivatalos kiadás. Budapest, 1899. 97. lapon.
