Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom
128 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Dr. Lampérth Géza : A l'ápai Református Főiskola Története, 1531—1931. Harminc képpel. Pápa, 1931. A főiskolai nyomda kiadása. 8-ad rét. 202 lap. Ára 4 pengő. E főiskola történetének a négyszázados évforduló alkalmából való megírására felkért szerző két részre osztja munkáját. Az első részben a 7—96. lapokon szól az iskola külső történetéről, a második részben a 99—197. lapokon rajzolja az iskola belső életét és munkáját s számol be az általa használt főbb forrás- és segédművekről. A füzethez csatlakozik végül az 1—30. lapokon 30 kép, köztük 22 arckép azon férfiakról, akik a főiskola megtartásában és fejlesztésében elévülhetetlen érdemeket szereztek. Minden olyan református iskola, mely a reformáció első évtizedei alatt létesült (akár kis városok kebelében maradt fent mai időnkig most már középiskola alakjában, mint a 400. évfordulóját az 1930. évben ünnepelt mezőtúri, akár főiskolává fejlődött napjainkig egv egyházkerület pártfogása és tulajdonba átvétele következtében) mondom : az ilyen református iskola, tehát a pápai református főiskola is csak igen gyér adatokkal rendelkezik arra nézve, hogy keletkezése évét, keletkezése, anyagi és szellemi körülményeit, életének első évtizedeiben osztályrészül jutott sorsát, külső és belső történetét megkívánható részletességgel állíthassa a mai olvasó elé. Hazánk XVI. századbeli viszonyai és közállapotai nem voltak alkalmasak ily alakulatok körülményeinek azonnali feljegyzésére vagy ily feljegyzéseknek az elkallódástól való megoltalmazására. Csak a későbbi időkből vannak gyakoribb és megbízhatóbb adatok református iskoláink életéről és működéséről. De ezek az adatok is zaklatásról, üldözésről, fosztogatásról, a református iskolák nehéz életéről szólnak. A pápai református iskolának is bőven volt része a nehéz megélhetési viszonyok és az iskolát fenntartó egyháztagok szegénysége mellett is a kívülről jövő nyomás által okozott szenvedésekben. Az új földesurak a politikai hatóság támogatásával feldúlják a református iskolát, majd kiüldözik Pápáról, lefokozzák s csak 32 év múlva engedik vissza Pápára. Közben mennyi egyházi és iskolai vagyon elvesztése s az új helyzetben templom és iskola építésének szüksége terheli a különben is nehezen élő híveket ! Belső bajok is támadnak. Komárom és Székesfehérvár igényt tartanak arra, hogy a pápai református iskola az ő városukban helyeztessék el. Áldoznak ezen városok, de Pápa is áldoz, csakhogy ősi iskoláját megtarthassa. A székhely kérdésének eldöntése után sem szűntek meg a fenntartás és fejlesztés anyagi gondjai. Majd jött a világháborúban való összeomlás, mely új terheket zúdított református egyházainkra és iskoláinkra úgy, hogy elmondhatjuk, hogy a pápai református iskolának leélt 400 éve alatt alig volt egvpár nyugodt évtizede. Valóban bámulatra méltó azon hithűség, áldozatkészség és csüggedetlen kitartás, melyet a pápai református lakosok ez iskolának megtartásában a századok viharai és nyomorúságai között is tanúsítottak, mely nélkül
