Protestáns Tanügyi Szemle, 1932

1932 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom

124

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

Madách-al és Goethé-vel egyezőleg a drámai költemény tárgya a jónak és a rossznak, a szép-igaznak és gonosznak ősi és hősi küzdelme és előbbinek végleges diadala. Előbbinek képviselője és megszemélyesítője az egyes részekben és jelenetekben „a Jóság, a Tisztaság s a Lelki szép Angyala“, utóbbinak ,,a Fő-átkos és Csalárd-Gonosz“ a „Pénzimádó“, a „Kéjsóvár“ s a „Nagyravágyó“ főbb alakjaiban és különböző életkörülményeiben, olykor — de mindig „elbukva“ — förtelmes megjelenésükben. Nincs a jóságnak, tisztaságnak és szeretetnek és viszont a bűnnek és gonoszságnak az a neme és különböző gyakorlati megnyilatkozási alakja, amely az egyes jelenetekben be ne mutatná áldó és építő, vagy romboló és pusztító erejét és hatalmát. Pokol és mennyország —mint manapság '—sokszor váltja fel itt egymást. Mefisztofelesz vagy Lucifer folyton alakot és szerepet cserél. De a borúra mindig az erős küzdelmek között a derű következik. A megjavítandó és megépítendő templomnak és helyenként magának Jézusnak és keresztjének üdvöthozó szereplése különös bájt és megnyugvást kölcsönöz a megrázóbb jeleneteknek is.

Legmeghatóbb „a küzdelem eredményéről“ szóló 8-ik s az „összetört ország sorsáról ítélő úrról“ szóló 9-ik rész. Mert hát

„Felbuzdult hit s akarat Á cél felé így halad !“

S a „Jóság és a Tisztaság Angyala“ így örvendenek :

„A győzelem perce elérkezett:

Megtörtük a Gonosz-végzetet!“

S magyar nemzetünk mai szomorú állapotaira utalva :

„Hogy bár romokban hever szép hona,

Újjáépül az is, mint temploma.

Meglágyítjuk a nemzetek szívét E nép iránt az Égnek is hogy tessék :

Egymást édes testvérként is szeressék. . .

S mit véteti közöttük sátáni gazság,

Tegye azt jóvá : megbckült igazság !“

Fohásszá magasztosul az utolsó jelenet, amelyben Jézus kérdésére : hogy „minő e nép vétke és erénye?“ az angyal azt feleli :

„De maga a nemzet lelke - ép,

Serkentője a jó, tiszta, szép...

S míg át Törvényed öleli :

Jövőjét csak — Veled keresi.“

Mire maga Jézus a leborult angyalok között s a magyar Himnusz hangjai kíséretében így imádkozik :

„Légy e néphez könyörületes :

Halld, Atyám, mivel Téged dícsér,

Imája esdőn : Trónodig ér.

Fogadd Örök Kegyelmedbe őt,

Legyen boldogabb, mint volt előbb ;

Fakasszon számára életet :

Igazság, béke és szeretet 1“