Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 4. szám - Belföldi lapszemle
120 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE feladatok megoldásából kiindulva, csak később jöhet az egyszerű ismeret- közlés. — Horváth Károly, debreceni tanár, a Kultuszminiszter által kiadott népművelési grammofónlemezekről mond itt bírálatot. Abból a szempontból vizsgálja ezeket, mennyiben felelnek meg az énektanítás céljainak. Nem találja a felvetett anyagot iskolai célra nagyon alkalmasnak s szeretne kevesebb cigányos darabot, egyszerűbb kíséretű műveket, nem éppen Kodály, Bartók nehéz műveit s több karénekfelvételt. Megjegyzésünk csak az fejtegetéseire, hogy nemcsak ,,a református iskolákban előírt tananyag a zenetörténet“ : hanem a líceumok és kollégiumok 1927-es tanterve is előírja ezt s ebben az evangélikus kollégium s ennek elődje, a Veres Pálné-intézet volt úttörő, sőt a cikkíró kollégát is onnan látták el első útmutatásokkal. Igaza van azonban abban, hogy nem lehet el iskola már grammofón nélkül s mint Szemlénk múlt számában két cikk is kifejtette, ennek felhasználása módozatairól kell csupán gondolkodnunk. Az államnak kellene támogatnia az iskolafenntartókat ebben, de, sajnos, nem tudtuk utánjárással még ezt az ismertetett s nem éppen megfelelő tanulmányi anyagot felölelő sorozatot sem megkapni máskép, csak egy hónapra kölcsön (!). Mikor népművelési közületek megkapták ingyen, iskolák még csak olcsóbb áron sem juthattak hozzá, bár meglett volna a biztosíték gyümölcsöző felhasználásukra. — Kardeván Károly a magántanítás kérdéséről szólva, arra a végső eredményre jut, hogy csak olyan magántanulót lenne szabad vizsgára engedni, akiket középiskolai tanár, vagy legalább szakvizsgás tanárjelölt készített elő. Igaza van, ,,ez nem tanári magánérdek, hanem kulturális közérdek“, mert nem szakember nem készíthet megfelelően elő. Emellett azonban ma nem szabad nekünk, tanároknak, a magunk érdekéről sem megfeledkeznünk, különösen, ha az a közérdekkel egyezik s itt így áll a dolog. Azt a néhány magántanulót nem szabad kiadnunk kezünkből, mert rosszabb kezekbe juttatjuk ezáltal saját magunk és az iskolaügy kárára egyaránt. —- Péch Aladár iskolaügyi mozgalmakat ismertet Olaszországban. Országos Polgáriiskolai Tanáregyesületi Közlöny XXXVI. évf. decemberi számában Sághelyi Lajos a polgáriiskolai földrajztanításban korszerű tanítási alak után kutat s a munkaiskola követelményeink kívánságait kívánja megvalósítani. Nagyobb súlyt helyez a megfigyelésre, földrajzi gondolkozásra, önműködésre. — Lomoschiiz Károly némettanítási módszere nagy port vert fel s most már a személyi vita színvonalára jutott, most az „alkotó“ felel Lux Gyulának. Ifjú évek evangélikus ifjúsági lap ez iskolai évi X. évfolyamában tanárságunkat érdeklő következő cikkek voltak : szeptemberben : Mikszáth Kálmán szárnybontása (Oravecz Ödöntől) ; októberben : Sárospatak (Szigethy Lajostól), továbbá érdekes Beck Hermann nürnbergi diák német levele Magyar- országról, melyet bő szójegyzetekkel adott ki a lap ; a decemberi számban r Öngyilkos diákok (Böhm Dezső); Ahol Széchenyi magyarrá lett (Horváth Károly ír ily címen Debrecenről) ; a januáriban : A legendás Hatvani Istvánról (Oravecz Ödön); A kilences számjegy néhány érdekes tulajdonságáról (Haberehrn G. Adolf) ; a februáriban : Széchy Károlyról (Oravecz Ödön). Magyar Középiskola. XXIV. évf. november—decemberi szám. Fornwald József a fizikatanítást jellemzi nálunk és külföldön. Megállapítja, hogy az enciklopedizmustól Utasításaink szerint óvakodnunk kell, az anyagkiválasztásnál pedig a gyermeklélektannak kell irányítania. 13—14 éves korban érdekes jelenségeket kell közölni és kevesebb elvontságot ; viszont a 18—1S> éves tanulót a jelenségek magyarázata is érdekli, belső mechanizmus, filozófiai meggondolások. S ezután fejtegeti, mennyiben valósítják meg ezt a különböző országok tantervei. — Petrich Béla szakfelügyelő a modern nyelv- tanítás egyik fontos kérdéséről beszél : a beszédgyakorlatokról. Megállapítja, hogy ezek nem tekinthetők egyszerűen „locsogásának, mert más itt a cél, mint a holt klasszikus nyelveknél, összegezése ez : „Társalgásnak minden órán kell lennie. A társalgás lehetőleg kapcsolódjék a tárgyalt olvasmányhoz ; a tanításnak csupán egy része legyen azonban, nem szabad túltengnie sem a
