Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 4. szám - Hettesheimer Ernő: Az élőnyelvek tanárainak párizsi kongresszusa
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 111 ségekkel, hogy a tagok 1931 január 1. beküldhessék írásban a kitűzött problémákra vonatkozó dolgozataikat. Az előkészítő-bizottság e dolgozatokat feldolgozásra egy-egy szakreferensnek adta át és a szakreferensek ismertetéseit január havában kinyomatta. Minden Nemzeti Szövetség bejelentette, hány példányban van szüksége a szakreferensek dolgozataira. így a szövetségi tagok áttanulmányozhatták a kongresszus problémáinak anyagát és ha óhajtottak hozzászokni az egyes kérdésekhez, ezt írásban előre be kellett jelenteni. Ezzel el akarták kerülni, hogy pillanatnyi benyomások hatása alatt álljon elő valaki kétes értékű megjegyzésekkel és azt akarták elérni, hogy csakis olyanok szólaljanak fel, akik a kérdést előzetesen áttanulmányozták a szakreferensek előre kinyomatott jelentéseiből. Mély elszomorodással kell megállapítanom, hogy a magyar tanárság sem a napirend megállapításának munkájában, sem a napirend kérdéseinek feldolgozásában, sem a feldolgozott anyag megvitatásában nem vette ki részét, valószínűleg azért, mert nem volt tudomása a kongresszusról. Igaz, hogy nálunk az élőnyelvek tanárai nem tömörültek nemzeti szövetségbe, de az élőnyelvek tanárainak nagy többsége tagja az Országos Középiskolai Tanáregyesületnek és így az illetékes hivatalnak, melynek pedig Párizsból tudomásom szerint a nyomtatványok elküldettek, az OKTE. elnöksége útján kellett volna középiskolai tanárságunk figyelmét a kongresszusra még kellő időben felhívni. Ez más országokban meg is történt. Az előkészítő bizottság felhívására a programmba felvett kérdésekre harminc dolgozat érkezett be, még pedig: 17 francia, 6 jugoszláv, 3 holland, 2 német, 2 osztrák. De hogy más országokban illetékes tényezők milyen propagandát tudtak a kongresszus érdekében kifejteni, mutatja azon tény, hogy 22 országból több mint 600 tanár gyűlt össze és a 22 ország közül Ausztria, Belgium, Bulgária, Canada, China, Csehország, Franciaország, Finnország, Hollandia, Jugoszlávia, Románia, Svájc, Svédország és Uruguay kormányainak megbízottjai üdvözlő beszédeikben a nyelvtanárok kultúrmunkájá- nak nagy fontosságát hangsúlyozták. Hogy ehhez hasonló mellőzés a jövőben ne érhessen bennünket és hogy ne essünk el azon szellemi és anyagi előnyöktől, melyeket a Fédération-ba való belépés biztosít tagjainak, az Országos Középiskolai Tanáregyesület keretén belül meg kellene sürgősen alakítani a „Magyarországi Élőnyelveket Tanító Tanárok Országos Szövetségét“, mint ezt 1931 áprilisában az OKTE-hez küldött előterjesztésemben kifejtettem, hogy ezen szövetségünk felvehesse az összeköttetést a Fédérationnal. A Sorbonne Richelien nevű amphitheatrumában gyűlt össze több mint 600 nyelvtanár 1931 március 31-én. Látni japánokat és kínaiakat. A németek és osztrákok nagy örömmel üdvözlik egymást. Belépnek az angolok. Vezetőjük egy fehér hajú, mosolygós képű, arany szemüveges öreg úr az emelvényre megy. Nagy kockás kendő van a nyaka köré göngyölve. Előttem egy canadai kolléga ül. Nagyobb csoportokat alkotnak a hollandok, csehek, lengyelek és
