Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 4. szám - Papp Ferenc: Kerschensteiner György
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 99 és az érték fogalmán. A nevelés formálás, alakítás ; tárgya az ember, célja az egyénnek autonom erkölcsi személyiséggé fejlesztése. Eszközei a kultúrjavak, amelyek az emberi tudat két apriori funkciója, az ítélés és értékelés útján a fejlődés folyamán jöttek létre. Ezek szellemi javak. Struktúrájukat a tudat törvényszerűségeitől nyerték, tartalmuk szerint különbözők : tudomány, művészet, szociális közösség, erkölcsi személyiség, államformák, vallásrendszerek. E kultúrjavak mindenikének megvan a maga nyelve, logikája, dinamikája. A művelés feladata, az embert e javak nyelvével, logikájával, dinamikájával megismertetni, hogy e javak struktúráját intuitív, vagy racionális úton megértse és ezáltal saját szellemi struktúrájának a kultúrjó szellemi struktúrájával való azonosságát átélje. Ez az azonossági élmény egyszersmind értékélmény, szellemi érték élménye, amelyet mint megelégedést saját szellemi struktúránk előrehaladó rendje fölött élünk át. Ez az élmény annál intenzívebb, a szellemi gyarapodás annál nagyobb, mennél hasonlóbb a kultúrjó szellemi struktúrája a felvevő egyén szellemi struktúrájához. Ebből következik Kerschensteiner szerint a nevelési eljárás alapaxiomája : Az egyén nevelése csak olyan kultúrjavak által lehetséges, amelyek szellemi struktúrája egészben, vagy részben az individuum fejlődési fokával azonos. A nevelés eredménye az egyén műveltsége, amely nem egyéb, mint a kultúrjavak által ébresztett és egyénileg organizált értékalakulat. A nevelés, az értékekhez való juttatás, természetesen, a lélek minden erőjét igénybeveszi, iskolázza, erősíti, ezért a nevelés az erők fejlesztését is jelenti. A kultúrjavak megőrzése, ápolása és továbbfejlesztése a közösség feladata, amelynek az egyén tagja lesz. Ebből következik, hogy a közösség kollektív értékformációja, vagyis kultúrája az egyén érték- formációját, tehát az egyéni kultúrát is meghatározza. Mivelhogy az értékek átélése a kultúrjavak által történik, az egyes ember erkölcsi állapota — lévén a műveltség erkölcsi állapot — függ azon közösség erkölcsi állapotától, amelyhez tartozik. 11a tehát a művelés céljául az autonom erkölcsi személyiség kifejlesztését tűzzük ki, akkor ez a célkitűzés magában foglalja az erkölcsi közösség követelményét is. Minthogy az egyént a közösség tagjává neveljük, a nevelés akkor ér célt, ha az egyént a közösség etizálásának szolgálatára neveli. E szolgálatot azonban egy bizonyos pályán, bizonyos hivatás gyakorlásával teljesítheti, a hivatás minél tökéletesebb betöltése egyszersmind a társadalmi, vagy közösségi erkölcs minél tökéletesebb szolgálatát is jelenti. Az individuális munkahivatásra való nevelés, a szakképzés individuális, egyszersmind szociális hivatásra való nevelés is. E tényből következik, hogy nincs és nem lehet külön individuális és szociális pedagógia, csak egy pedagógia van, amelynek célja az autonom erkölcsi személyiség. A nevelés e fogalmából vezeti le Kerschensteiner a nevelési eljárás és nevelési szervezetek, tehát a didaktika és iskolaszervezet normáit. E fejtegetései követett gyakorlati pedagógiájának elméleti igazolásai.
