Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 4. szám - Papp Ferenc: Kerschensteiner György
92 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Nagy elégtétel volt e pályázat eredménye. A siker, a nem mindennapi elismerés, pedagógiai elveinek e diadala elnémította egyelőre ellenfeleit, Kerschensteinert pedig a megkezdett irány folytatására ösztönözte. Javaslatára a városi tanács megvalósította azokat az elveket, melyeket pályamunkájában az elemi iskolából kikerülő ifjúság továbbképzésére megállapított. Az átszervezett továbbképző iskolák tanterve a műhelyi munka körül csoportosult. München városa különféle iskola-műhelyeket állított fel, amelyekben a különböző szakmabeli iparostanoncok szakmabeli kiképzést, de ezzel kapcsolatban elméleti oktatást is nyertek. Az elemi iskola nyolcadik osztályába bevezetett centrális jellegű kézimunka-oktatás és a továbbképző iskolák ugyanilyen jellegű műhelyi munkája vezette arra a gondolatra, hogy az elemi iskola tantervében is nagyobb teret kellene adni a kézimunkának, sőt, hogy az elméleti oktatást a manuális munkával kell kapcsolatba hozni, mint azt Pestalozzi tette, akitől a legtöbbet tanult Kerschensteiner. így született meg a munkaiskola gondolata, amely Kerschensteiner első elgondolása szerint nem a mai értelemben vett munkaiskola, amelynek attribútumai az aktivitás és spontaneitás, hanem egyenesen a manuális munkának a szellemi munkához hasonló érvényesülése. A munkaiskola e fogalmazásban tulajdonképpen nem egészen új gondolat. Már Rousseau is hangsúlyozza a saját tapasztalatnak és tevékenységnek a nevelésben való fontosságát. Pestalozzi is, Fröbel is nagy súlyt helyez a manuális munkára. Pestalozzinál a gazdasági szempontok is szerepet játszanak, noha nevelő célzata is van iskolájában a kézimunkának : a henyélés legjobb ellenszere, a munkás életre nevelés eszköze. Fröbel szerint a cselekvésből kell az ismerethez jutni. E tanítások azonban mélyebb nyomot nem hagytak. Új a Kerschensteiner munkaiskolájában a nevelő tendenciának minden elődénél nyomatékosabb hangsúlyozása. A kézimunka az iskolai nevelésnek éppoly fontos eszköze, mint bármely elméleti tárgy, mert az nem csupán a testi erőt és ügyességet fejleszti, de a lélek erőit is : kitartásra, tevékenységre, munkára, önállóságra és cselekvésre nevel. A kézimunkának ez általános pedagógiai célja mellett didaktikai célja is van. Pestalozzi tanítása szerint az oktatás törvényeit az emberi szellem fejlődésének változhatatlan menetéből kell elvonni. Már pedig a népiskolás gyermek a tapasztalat világában él, az absztrakció nem érdekli. Itt a tapasztalatból kiindulva kell eljutni az absztrakcióhoz, a munkaiskolában a munka lesz az, ami az absztrakcióhoz vezet. Az állami élet szempontjából is igen nagy jelentősége van a munkaiskolának. Az állam hasznos tagjává kell nevelnünk az utánunk következő nemzedéket. Amint Kerschensteiner mondja : „Csak munka által lesz az ember a közösség szempontjából „brauchbarer Mensch“. (Kerschensteiner : Der Begrifj der Arbeitsschule. Leipzig, 1912.)
