Protestáns Tanügyi Szemle, 1931

1931 / 2. szám - Hazai és külföldi irodalom

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

73

elemi iskolások s tcinoncok (1321), főiskolások (1951), magántisztviselő (1212 , háztartásbeli (1498) s tanszemélyzet (11011. A többiek száma elenyésző. Ezután jön a szerzemények vál. jegyzéke (9 szakban). Folyóirat jegyzék s névmutató egészíti ki a vaskos kötetet. 3 katalógus van (szerzői, tárgyi, földrajzi). (Mennyi az összes állomány ?) Gulyás József.

Székely Mózes: Zátony. Budapest, Genius kiadv. 1930, 416 1,

Az utolsó tíz esztendő könyvtermelése közül nem volt egyetlen regény sem, ami olyan megrázó hatással lett volna rám — talán az egy Remarque-ot kivéve — mint ennek az új írónak első bemutatkozása. A Szabó Dezső : Elsodort faluja váltott még ki bennem ehhez hasonló lelki megmozdulást, amikor eposzi arányokban ecseteli a háború brutális tömegmészárlását, amelyben a magyarság idegen hatalmak, idegen érdekek ágyútölteléke volt csupán. Az Elsodort falu az ország szomorú szimbólumává nőtt olvasása nyomán s napokig nem tudtam szabadulni annak lehangoló nyomása alól.

Nem véletlenül említettem Szabó Dezső nevét, mert e könyv egyes részeinek stílusa Szabó Dezső előadás-művészetére emlékeztet, de annak túlzott reálizmusa nélkül, ügy látszik ismeri s szereti is Szabó Dezsőt s öntudatlanul is annak hatása alatt dolgozik, de ez nincs eredetisége rovására.

E téma első művészi feldolgozója Rákosi Viktor volt Az elnémult harangokban, ahol az erdélyi magyarság válságos helyzetére elsőízben hívta fel a figyelmet még akkor, amidőn rajta kívül csak nagyon kevesen sejtették azt, amire Rákosi Viktor váteszi lélekkel biztosan rámutatott. Ha Rákosi regényének figyelmeztető szavát komolyabban vették volna illetékes helyeken, talán nem lett volna alkalom se a Zátony megírására, mert a Székely Mózes írói nevet felvett szerző ennek a regénynek szomorú folytatását írta meg. Az elnémult harangok nemcsak a magyar protestantizmus legszebb regényalkotása, amelyet sajátságos, ép’ katolikus író alkotott, de Erdély pusztulásának tragédiája is. Míg Erdély lakói az ellenség ellen hadakoztak, az oláhok a hegyormok biztos magaslatairól nézegettek lefele az áldott völgybe s amikor a magyar udvarházakból kihaltak a lakók, akkor leszálltak a hegyekről, beültek a gazdátlan birtokokba, amint kakuk az éneklő madár művészi, puha fészkébe, hogy most már övék áz ország. .. így meséli el Rákosi egyszerűen, de találóan Erdély tragédiájának első felvonását. A második felvonása 48-ban következett be, amikor már itt-ott segítették kihalni az udvarházakat, a harmadik felvonását pedig megírta Székely Mózes a Zátonyban, amikor már „jog szerint“ követelik maguknak Erdély magyar vér áztatta földjét.

A magyar sors, a magyar nemzet pusztulásának rettenetes jövőjét anticipáija ez a szomorú Rákosi könyv, amelynek szomorúsága sohasem volt olyan lehangoló, mint ma: azelőtt öntudatra ébreszthetett, elmulasztott kötelességekre figyelmeztethetett, — ma már csak a halálharang kongása hat el füleinkbe sorain keresztül.

A Zátony azonban nem elégszik meg az elégikus fájdalom csőn-