Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 2. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 69 hogy megállapíthatjuk: nem olyan romlott a mai világ, amelynek ilyen lelkes, tiszta ideális célért dolgozni tudó fiataljai vannak ! „Népismerettel — népszeretethez" — ez a jelszavuk és ennek megvalósítására törekszenek, Az 1 pengő, 20 fillér, melybe e kedves füzetke kerül, kevés a benne foglalt gyűjteményért is, nem hogy elég lenne a könyvecske mögött álló ifjúság nemes mozgalmának elismerésére és támogatására. Mert meg kell még említenem, hogy már is tíz kiadványa van ezen kívül a szegedi ifjúságnak, melyek között több közérdekű művecske található, s melyek mind megszerezhetők a budapesti Studium révén. Dr. Böhm Dezső. Bajcsy—Zsilinszky Endre: Nemzeti radikálizmus. Budapest, Studium, 1931. 174 lap. A könyv egyes részei a magyar tanárságot is érdekelhetik, sőt kívánatos is, hogy érdekeljék, s hogy ne legyen magyar szívének e kiáltása hiábavaló. Minket, evangélikusokat még az is közelebb visz a könyvhöz, hogy a szerző hitsorsosunk, bár „keresztény“-t ír, tehát Pázmánynál is katolikusabb, ki még keresztyéneket emleget, miként mi. A könyv fejezetei szerint szól a nemzetről, nemzeti társadalomról és államról, ezek szervezetéről, a közéleti erkölcsről, ezek után következnek gazdaság- és szociálpolitikai fejtegetései, melyek igen figyelemreméltók. X. fejezete a Művelődéspolitika (Hl—136. 1.), s ez érdekel minket elsősorban. Hangsúlyozza, hogy a művelődésnek a magyar fajban és földben kell gyökereznie, Ne nyugatimádás, hanem a magyar paraszt lelkiségébe való elmerülés legyen alapja, mint Arany, Petőfi, Bartók, Kodály művészetének is. „Öncélú, nem nyugati és nem keleti, hanem minden nagy művelődési eredményt magában szuverénül feldolgozni tudó, diadalmas, igazi magyar művelődés felé" kell haladnia a magyarságnak. Ez általánosságok után szól az iskolarendszer szellemi és szervezeti egységéről. „Az egyetemes jellegű, nem különös szakműveltséget adó iskoláknak szervezetileg is szoros összefüggésben kell egymással lenniük, hogy az egyik iskolából a másikba való átlépés minél könynyebbé váljék, s így egymásnak kiegészítői, illetve fokozatai lehessenek.“ (120. 1.) Ma tényleg megnehezítik az átlépést, pl. az új leányközépiskolák egyik fajtájából a másikba indokolatlan nehézségekkel jár az átjutás, hogy csak a természetrajz, vagy a történelem különböző beosztását említsem. Ez egység mellett „a tanítási anyag részleteiben sokkal rugalmasabban idomítandó a helyi — falusi vagy városi — szükségletekhez." Ez is igaz, csak kiegészítendő a felekezeti kívánalmakkal, mint csak legutább a református speciális lanterv készítésénél. Tudjuk, hogy az államsegély sokban kerékkötője az ilyen törekvéseknek, s uniformizál, ami helytelen. A fölöttes minisztérium, tanfelügyelőségről így ír: „tisztviselői karukban képzett és tapasztalt tanítók és tanárok foglaljanak helyet." „A másképesítésű tisztviselők nyugdíjazás és nekik megfelelőbb tisztviselői karokba való beosztás útján fokozatosan kiszorítandók." (120. 1.)
