Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 2. szám - Dr. Belehorszky Ferenc: Megjegyzések a készülő középiskolai tanterv német részéhez
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 6L A tanterv ugyanis előírja, hogy a kezdőfokon, tehát jelenleg még az első osztályban is meg kell tanítani a gyermeknek a német betűket (nyomtatott és írott gót betűket), továbbá az olvasásra és írásra kellő gondot kell fordítani; sőt havonként két írásbeli dolgozatot ír elő, s „közös fogalmazás", „felelés feltett kérdésekre" : ezekben a témákban találja meg a dolgozatok tárgyát is. Elsősorban erre — a szerintem teljesen felesleges és csak túlterhelést okozó — rendelkezésre szeretnék néhány szóval kitérni. Feltételezem, hogy a középiskolába kerülő gyermek elsajátította mindazokat a magyar nyelv tanulásához szükséges alapismereteket a normál fokon, melyek nélkülözhetetlenül szükségesek már a középiskola első osztályában is. Feltételezem, — mert mindenki tudja, hogy 60°/o-ban a gyermekek milyen „ismeretekkel" jönnek a középiskolába. Az a nagy különbség, mely a normálfokú s középfokú tanítás között van, már a magyar nyelv tanítása terén is igen nagy nehézséget ró a tanulóra, akinek a kezdőfokon már egy új, szellemben és alakban egyaránt új nyelvvel is meg kell ismerkednie. Ideális tanterv szerint tulajdonképpen nem volna szabad a középfokú iskolák első osztályában idegen nyelvet tanítani, amint írás és olvasásra is a gyermeket 8 éven alul nem szabadna megtanítani. De ideálizmusról ilyen tekintetben kevés szó eshetik. Nem is ez a hiba! Ha már új, idegen nyelv tanítását a körülmények és az élet, a nevelés mai irányai megkívánják az alsó fokon is, úgy legalább — lévén modern nyelvekről szó — olyan tantervet kell készíteni, mely a szükségszerűségnek is, de a hasznosságnak is kellőleg megfelel. Éppen ezért tökéletesen feleslegesnek látom ma, amikor 27 órában tanítunk nyolc éven át németet, már az első osztályban a gót betűs írás és olvasás elsajátítását. Nem akarom pusztán azzal a való ténnyel igazolni állításom helyességét, hogy ma már a német könyvek (tudományos mind, szépirodalmi jórészt) is a latin betűket használják, a német gótbetűs levelezés, írás a mindennapi életből teljesen kiveszett, hanem lélektani tényekre kívánom felépíteni állításaimat. A középiskolába kerülő gyermeknek — mint említettem — magyar nyelvi ismeretei is nagyon hiányosak, tökéletesen olvasni kb. 30°/o nem tud, helyesírásban a 90°/o annyira gyenge, hogy a nagy hiányokat két-három esztendő alatt sem tudja kellőleg pótolni. Ilyen körülmények között még az új nyelv tanulása is zavarólag hat reá, hisz pl. új betűket kell tanulnia, nyomtatásban is, írásban is; de tovább megyek: egyenesen rontja a fordítás magyar nyelvérzékét is, mert a nyomtatott szöveget később, néhány hét múlva nemcsak olvastatni kell vele, hanem elemeztetni is, illetőleg fordíttatni. A legegyszerűbb példával fogom megvilágítani ezt a tényt: Ich war gestern dort. Ezt a mondatot a legtöbb tanuló így fogja fordítani: Én voltam tegnap ott; v. i. a szórendben már olyan különbséget talál a gyermek, amit a magyarral való összehasonlításnál teljesen meg nem ért, mert járatlan a két nyelv különböző szellemében és kifejezésmódjában. Akaratlanul is olyan mondatokat fog szerkeszteni a magyarban, melyekben az állítmány a má
