Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 2. szám - Ruhmann Jenő: A műízlés fejlesztése az iskolában
50 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE mivel a magyar tanulónak először hazája művészetét kell jól ismernie, hanem azért, mert a középiskolai tanterv is a középiskola VI, osztályának magyar nyelvi anyagával, a poétikával kapcsolatban kívánja a művészeti és esztétikai alapfogalmak tárgyalását. Az új Tanterv és az új Utasítások közt ugyan itt bizonyos ellenmondás van, mert míg az előbbi nem szabja meg a poétika tanításával kapcsolatban a művészetekről való általános tájékoztatás nyújtását, addig az Utasítások célszerűnek tartják ezek közlését és hangsúlyozzák a szemléltetés szükségességét. Hozzáértéssel sokat el lehet érni az ekkor már érettebb korú ifjak műízlésének fejlesztése érdekében, persze csak úgy, ha a tanárban is megvan a műértés s a kedv, sőt még több: a lelkesedés ennek a finom munkának az elvégzésére. Nem elég azonban csupán a különböző művészi stílusok jelesebb alkotásainak bemutatása, jellemző tulajdonságaiknak kiemelése, hanem néhány fontosabb művészi fogalmat is tisztázni kell ilyenkor (pl. rend, szimmetria, harmónia, egyensúly), főkép pedig arra kell törekedni, hogy az eddig öntudatlan esztétikai ítélet most már öntudatossá váljék, hogy a tanuló keresse és megtalálja a szépet a műalkotáson s számot is adjon róla magának. A földrajznak, de különösen a történelemnek tanítása elválaszthatatlan a művészetek fejlődésének vázolásától, ami viszont állandóan alkalmat nyújt a műízlés fejlesztésére s a műalkotások iránt mélyebb érdeklődés fölkeltésére. Fölösleges külön kiemelnem, hogy a hittan tanításába is mennyire belekapcsolódhat a műízlés fejlesztése. Hiszen a vallásos érzés ihlette alkotásra a legnagyobb képzőművészeket, a Sixtusi Madonna vagy Michelangelo Pietá-ja ma is milyen áhítatot keltő! Alig van tehát a középiskolai oktatásnak tárgya, mely ne lenne fölhasználható a műízlés fejlesztésére, a fontos csak az, hogy a kínálkozó alkalom ne szalasztódjék el. Mivel ma a műízlés fejlesztése csak a rajztanítással kapcsolatban folyik tervszerűen, ez pedig a rendelkezésre álló csekély óraszám miatt nem érheti el a szükséges és kívánatos eredményt, a többi tárgy tanításának is bele kellene kapcsolódnia abba a tervszerű munkába, amelynek a műízlés kifejlesztése a célja, A hangsúly éppen a tervszerűségen van, egyébként az egész munka esetleges, elaprózott, sőt eredménytelen is lehet. El kellene tehát készíteni a műízlés fejlesztésének módszeres tantervét a középiskolának ebből a szempontból számbajöhető összes tárgyával kapcsolatban, s akkor lehetetlen volna, hogy bárdolatlan műízléssel kerüljenek ki tanítványaink az iskolából, természetesen föltételezve azt, hogy minden tárgy minden tanára közreműködik a cél szolgálatában. A német pedagógia a maga rendszerességével s tervszerűségével már példát nyújtott az ilyen módszeres eljárásra, pl. Conrad Schubert évekre és osztályokra csoportosítva részletesen összeállította a 8 osztályú népiskola számára a művészeti nevelés anyagát, Hasonlóképpen kellene nekünk is összeállítanunk ezt az anyagot a 8 osztályú középiskola számára. A németek különben is régóta foglalkoznak ezzel a kérdéssel, s már vagy harminc évvel ezelőtt Drezdában, Weimarban és máshol tartott ú. n. Kunsterziehungstagokon pedagógusok, művészek és tudósok részletesen megvitatták, ho-
