Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 10. szám - Hazai és külföldi irodalom
448 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE nánk egy-egy dolgozat fent vázolt módszerű közös javítására, akkor is egy órán 10, illetve 5 dolgozatot tudnánk alaposan megbeszélni és kiaknázni, Igaz, hogy több nyereségünk lenne az ilyen javításból, de egy 40 tagú osztályban 4, illetve (felső fokon) 8 óra kellene egy dolgozat teljes kijavításához. Az egész iskolai évben 32 dolgozatírási órát felvéve, 8, illetve 4 dolgozatot írathatnánk. Bármily erős is a meggyőződésünk, hogy ez sokkal többet érne, mint a mai 14 — 16, felső osztályokban 8—10 dolgozat, még sem valósíthatjuk meg, mert a dolgozatok számát törvényes rendelkezések állapítják meg. Még ha ezt az akadályt el is lehetne hárítani, a túlzsúfolt osztályokban a fogalmazástanítás új módszere nem érvényesülhetne, (A régi sem!) Nem mellőzhetjük a tanári munka elé tornyosuló akadályokat, nehézségeket sem. Bizonyos, hogy az uj módszer sokkal nagyobb terhet róna a tanárra, mint a mai. Szélesebb stilisztikai iskolázottságot, nagyobb alkalmazkodó képességet, biztosabb lélektani iskolázottságot, tanítványai életének, lelki világának hívebb, behatóbb ismeretét kívánná. Koránt sem lenne kevesebb a dolga azzal, hogy nem javítana oly tömeg írásbelit. De bizonyos az is, hogy ha tanítványait őszinte, igaz fogalmazásra nevelhetné, ha bizalmukat sikerülne megnyerni, ezzel hatalmas nevelő munkát végezne és saját munkáját is változatosabbá, tehát szebbé, élvezetesebbé tenné. Mindez persze még csak elmélet. Azért színtelen és a gyakorlatban még jórészt igazolatlan. A megvalósítás sokáig késhetik. De a magyar tanárság nagy mulasztást követne el, ha saját szomorú tapasztalatait szépítgetné és be nem vallaná, hogy a fogalmazás tanításában csúfos és fájó kudarcot visel. Nagy mulasztás lenne a sikertelenség okait fel nem tárnunk és a javulás útját nem egyengetnünk, nem keresnünk. A fennálló rendelkezéseket tudomásul kell venni és meg kell tartani. De furcsa lenne, ha ezek a rendelkezések örökké változatlanok maradnának és ha a szükséges fejlődést nem a saját munkájának tapasztalatain eszmélő tanári közvélemény irányítaná. Ezért volna szükséges komoly munkával végigszántani az egész munkamezőt és kijelölni a barázdákat a jövő vetése számára. (Debrecen) Péter Zoltán. Hazai és külföldi irodalom. Dr. Papp Ferenc: Az osztrák népoktatás. (Dunántúl, pécsi egyet, könyvkiadó és nyomda, 1931. 60 lap. A pedagógiai mozgalmak nem szünetelnek pillanatig sem, s a kultúrfejlődés gondolata beidegződött abba a társadalomba, mely a a háború után új életet él. Mintha a jövő felé törekvő minden vágy és eszme az iskolában összpontosulna, feléje irányul minden érdeklődés. A súlypont a felnövekvő ifjúságon van, mely az iskola gondozása alatt áll. Az osztrák reformerek a pedagógiának értékes szolgálatot tettek,
