Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 10. szám - Péter Zoltán: A fogalmazástanítás kérdéséhez
444 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE tővé minden tanuló teljes dolgozatának megbeszélését. A tanulók egyetlen dolgozatukról sem kapnak egységes képet, pedig csak így juthatnának fogalmazási munkájuk mélyebb megértéséhez. Ha az Utasítás szerint egyes részleteket fel is olvastunk a jobb dolgozatokból, ez megint csak mozaikok felmutatása marad. S főleg: nem részesülhet minden tanuló dolgozat, összefoglaló, az egészet tekintetbe vevő, a hibákat összefüggésben felmutató, megértető és meggyőző javításban. Ha ezekben látjuk fogalmazástanításunk eredménytelenségének okait, csak úgy javíthatjuk meg a mai helyzetet, hogy a diák fogalmazását természetessé igyekszünk tenni és a javítást célszerűen átalakítjuk, a stilkészség fejlesztésére hasznosítjuk. Minthogy a tantervi utasításokhoz alkalmazkodnunk kell, a továbbiakban azokból indulunk ki. E szerint a fogalmazástanítás kétirányú, mert egyfelől önálló gondolataink szabatos és ügyes kifejezésére akar nevelni, de megadott tételek kidolgozásával, a felsőbb osztályokban mindinkább irodalmi értekezések készítésével. A szabad tétel és élményfeladatok kezelésében az Utasítás nagy óvatosságot ajánl. Bármennyire fontos is, hogy diákjaink olvasmányaikról be tudjanak számolni írásban is, és bármily nehéz feladatnak látszik ez sokszor felnőttek számára is, iskolában, vagy könyvekből szerzett ismeretek rövídebb, vagy részletező reprodukálása nem igazi fogalmazás. Az ilyen dolgozatokkal csak mások gondolatainak őszinteség nélküli ismétlésére, frázisok írására, ollózására neveljük a tanulókat. Ha nincs valakinek önálló mondani valója, ne kényszerítsiik írásra. Csak az írjon, akinek a lelkét feszíti a közlés vágya. (Weszely Ödön dr.: A fogalmazás tanítása. Magy. Paed. 1901. évf. 153. stb.; továbbá ugyanő: A modern pedagógia útjain II. kiadás 374, stb.) Ha diákjaink velükszületett stíluskészségének fejlesztéséről van szó, akkor kirekesztendők vizsgálódásaink köréből a reproduktiv feladatok. Mivel a tanterv megköveteli ezeket is, nem tehetünk mást, minthogy iratunk irodalmi, erkölcsi és történelmi tételeket, de ezeket nem számíthatjuk be a fogalmazókészség önálló megny ilatkozásai közé. Természetesen kirekesztendők a helyesírási, nyelvtani, sőt stilisztikai gyakorlatok is. Az így maradó dolgozatokat most már hogyan használjuk fel célunk elérésére ? Két fontos szempont van: a témaválasztás és a javítás kérdése. Vagy más szóval: az előkészítés és a megbeszélés. Ebben része van a tanárnak. Ami közbe esik : a fogalmazás munkája, a diák dolga. Ezt a tanár vagy az osztály beavatkozása csak zavarja. Az előkészítés nem a téma egyszerű odavetését jelenti, hanem a tanuló lelkének előkészítését a megnyilatkozásra, közlési ösztönének felkeltését és helyes irányítását. Ehhez bizonyos lelki atmoszféra szükséges: bizalom kérdése. Bármily nehéznek látszik is, ez a probléma megoldható. A tanárnak módjában áll a gyermeki lélekhez való folytonos alkalmazkodás, fejlődésének ismerete által olyan tárgyakra, eseményekre, jelenségekre, belső lelki mozgalmakra irányítani a tanuló közlési vágyát, amelyekről bizalommal írhat. Ez az álláspont kizárja azt, hogy indiszkréciót kívánjunk a gyermektől. Óvakodni fogunk belekíváncsiskodni családi körülményeibe, hátha szégyenkezve takargatja előttünk! Nem 1
