Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 10. szám - Dr. Törös László: A filozófia tanítása – egy óra tükrében
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 435 életben. Vagy eddigi életének és földi örömeinek folytatását képzeli, vagy kárpótlást vél találni azokért a megpróbáltatásokért, amelyek őt e földön érték. Több hozzászólás után az utolsó összegező felelet: „A lélek Istentől jön és hozzá tér ’’issza. Nála talál megnyugvást. Ö ad az embernek hitet, reménységet boldogabb életre, de csak azoknak, akik lélekben és igazságban imádják őt.“ Ekkor a samáriai asszony példázatát olvassuk el. Az óra a következő imádsággal fejeződik be. önként jelentkező növendék mondja: „Mennyei jó Atyánk! Naponként új hálával telik meg a szívünk irántad, aki nem hagytad magad bizonyság nélkül. Megismertetted magadat velünk és megmutattad a te útaidat. Áldunk ezért jó Atyánk. Kérünk, hogy légy irgalmas minden emberhez ezen a földön, jelentsd ki magad mindenkinek. Taníts meg mindenkit imádkozni. Tekints le a szenvedőre, legyen gondod az éhezőre. Add nekünk a könyörületesség lelkét s szent fiaddal küldjél nekünk élő vizet, hogy imádhassunk téged lélekben és igazságban. Ámen! * (Debrecen, 1931. XII. 2.) Török Tibor. A filozófia tanítása — egy óra tükrében. Nem régen a magyar filozófia egyik irányadó tényezőjével levelezgetve, „vértanú tárgynak“ nevezte a filozófiát a középiskolában: Isten tudja, kik, milyen okból és milyen célból tanítgatják! Legtöbbször az igazgatók jutaléka szokott lenni, nem haragusznak tán, ha kimondom, hogy nem mindig azért, mintha különös hivatottságot éreznének rá, hanem kevesebb óraszáma, a dolgozatoktól való mentessége mégis csak bizonyos könnyebbséget jelent az amúgy is túlterhelt igazgatókra. A tanárok közül is bárkinek odaadható. Majd eltanítgatja! Ebben benne van már a tárgynak bizonyos lekicsinylése is : nem olyan fontos tárgy, csak amolyan sallang, hiszen érettségin sem igen érdeklődnek iránta! Pedig a filozófia sokak véleménye szerint igen fontos tárgy volna a középiskolai tanulmányok bekoronázása alkalmával. Hiszen miről van itt szó? Visszafordulni az eddig megtett útra, öntudatosítani a szellemi tevékenységet. Eddig csak tanult, ismereteket szerzett a diák, most reá kell döbbenteni azoknak az utaknak a szépségére és áhítatba ejtő törvényszerűségeire, amelyeken nap-nap után járt és járni fog. Ki merné kétségbe vonni, hogy nem ez az ideálja középiskolai tanításunknak ? Igen, a tudatosság! Ha ebből a szempontból nézzük a filozófia methodikaí kérdéseit, maguktól oldódnak meg. Helyszűke miatt is, de meg azért, mert a világ legokosabb embereinek, tanároknak beszélek, csak nagyon röviden jelzem a következőkben gondolkodásom csomópontjait. A kijelölt pontok
