Protestáns Tanügyi Szemle, 1931

1931 / 10. szám - Dr. H. Gaudy László: A valláspedagógia és a modern teológia

428 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE dóktól szabadították fel. Viszont teljesen a pedagógia szellemének meg­felelő az ilyen célkitűzés, mert így a tanítás pozitívumokkal dolgozik és nem fordúlhatnak elő olyan esetek, hogy a valláspedagógus kevésbé iskolázott teológiájával a gyermekeknek egyéni fogalmazásban adhatna olyan dolgokat, amelyek esetleg épen vallásellenes hatásokat váltottak ki. b) A valláspedagógiát eddig tökéletesen uraló christocentrikus irány mellé követelésképen kihangsúlyozták a vallástanítás theocentrí­­kus szükségessét is. A mai idők és a mai erkölcsi viszonyok tették ezt múlhatatlanul szükségessé. A ma uralkodó könnyelműséggel szem­ben, amely a felelősségérzet absolut hiányában szenvedett, maga előtt kell, hogy találja azt a minden tettet és lelket maga előtt látó Istent, akinek elszámolással tartoznak az emberek. Sokat nyer komolyság tekintetében így a valláspedagógia. A múlté lett az a sok kísérlet, amely az egész kicsiny gyermekek gondolatkö­réhez alkalmazkodóan túl édeskés módon foglalkozott Jézus Életével. A karácsonyi jelenet is megkapta így fenségesebb keretét s a lelkészi jellegű vallásoktatók nem szorulhatnak háttérbe a nőies karakterű mű­­vészieskedőkkel szemben. A magasabb fokozatokon pedig, ahol tiszta dogmatikumot kell adni a jól megalapozott előkészítéssel, a megértésére megnyílnak a tel­jes lehetőségek s a hitvallási íratok eddig elítélt komolysága megfelelő méllánylásra talált. c) Hitvallási tekintetben határozott fejlődés tapasztalható minden vonalon. Erőszakoskodások nélkül, az ökumenikus mozgalmak idején mód és alkalom találtatik arra, hogy az üldözött egyház oltalmára épen a minden jó iránt fogékony gyermek és ifjú szivek nyeresenek meg. Megfelelő szerephez jutnak a hitvallási íratok s időszerű pedagógiával úgy vihető közel az ifjúság leikéhez az azokban levő sok nehéz kér­dés, hogy minden értelmi funkciót megkívánó adat kiegészül olyan ér­zelmi momentumokkal, amelyek az egyház mai helyzetében adva vannak. A múlt és jelen úgy kapcsolható szervesen egész lelki közösséggé, hogy az elfogadhatóan áll a tanulók előtt. Amire eddig nem mert kon­­vencionalizmusból a valláspedagógus gondolni, ma evangéliumi parancs s azok a látszólagos konfessionalis ellentétek, amelyek a diaspora egy­ház vallástanításában eddig gátló körülményekként jelentkeztek, ma le­omoltak abban a közös sorsban, amely nagyon jól tudja, hogy nem az anyaszentegyház, az egy láthatatlan egyház van veszélyben, hanem a konfessionális egységek végveszélye előtt állunk, amelynek megment­­hetése a tökéletes egyháziassággal kerülhető el. d) Az a polemikus hang, amely eddig láthatatlan és vélt ellensé­gek ellen hadakozott, ma átakúlt tiszta és egészséges apológiává. A tét, amely így a védelem tárgya lett: Isten országa. Nem párticuláris cél, hanem ökumenikus mozgalom a szó tiszta értelmében s azzal a régi magyar evangéliumi jelmondattal, hogy aki velünk nincsen, az el­lenünk van. Purifikáló lehetőségek nyílnak így meg minden szűklátkörü felekezetieskedés nélkül, azzal a komoly tendenciával, hogy a sors­döntő napok felkészültsége és hadi tápu nem kényszerül válogatásra, ha­nem dolgozni köteles szent és elhívatásszerű munkájában.

Next

/
Thumbnails
Contents