Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 10. szám - Dr. H. Gaudy László: A valláspedagógia és a modern teológia
428 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE dóktól szabadították fel. Viszont teljesen a pedagógia szellemének megfelelő az ilyen célkitűzés, mert így a tanítás pozitívumokkal dolgozik és nem fordúlhatnak elő olyan esetek, hogy a valláspedagógus kevésbé iskolázott teológiájával a gyermekeknek egyéni fogalmazásban adhatna olyan dolgokat, amelyek esetleg épen vallásellenes hatásokat váltottak ki. b) A valláspedagógiát eddig tökéletesen uraló christocentrikus irány mellé követelésképen kihangsúlyozták a vallástanítás theocentríkus szükségessét is. A mai idők és a mai erkölcsi viszonyok tették ezt múlhatatlanul szükségessé. A ma uralkodó könnyelműséggel szemben, amely a felelősségérzet absolut hiányában szenvedett, maga előtt kell, hogy találja azt a minden tettet és lelket maga előtt látó Istent, akinek elszámolással tartoznak az emberek. Sokat nyer komolyság tekintetében így a valláspedagógia. A múlté lett az a sok kísérlet, amely az egész kicsiny gyermekek gondolatköréhez alkalmazkodóan túl édeskés módon foglalkozott Jézus Életével. A karácsonyi jelenet is megkapta így fenségesebb keretét s a lelkészi jellegű vallásoktatók nem szorulhatnak háttérbe a nőies karakterű művészieskedőkkel szemben. A magasabb fokozatokon pedig, ahol tiszta dogmatikumot kell adni a jól megalapozott előkészítéssel, a megértésére megnyílnak a teljes lehetőségek s a hitvallási íratok eddig elítélt komolysága megfelelő méllánylásra talált. c) Hitvallási tekintetben határozott fejlődés tapasztalható minden vonalon. Erőszakoskodások nélkül, az ökumenikus mozgalmak idején mód és alkalom találtatik arra, hogy az üldözött egyház oltalmára épen a minden jó iránt fogékony gyermek és ifjú szivek nyeresenek meg. Megfelelő szerephez jutnak a hitvallási íratok s időszerű pedagógiával úgy vihető közel az ifjúság leikéhez az azokban levő sok nehéz kérdés, hogy minden értelmi funkciót megkívánó adat kiegészül olyan érzelmi momentumokkal, amelyek az egyház mai helyzetében adva vannak. A múlt és jelen úgy kapcsolható szervesen egész lelki közösséggé, hogy az elfogadhatóan áll a tanulók előtt. Amire eddig nem mert konvencionalizmusból a valláspedagógus gondolni, ma evangéliumi parancs s azok a látszólagos konfessionalis ellentétek, amelyek a diaspora egyház vallástanításában eddig gátló körülményekként jelentkeztek, ma leomoltak abban a közös sorsban, amely nagyon jól tudja, hogy nem az anyaszentegyház, az egy láthatatlan egyház van veszélyben, hanem a konfessionális egységek végveszélye előtt állunk, amelynek megmenthetése a tökéletes egyháziassággal kerülhető el. d) Az a polemikus hang, amely eddig láthatatlan és vélt ellenségek ellen hadakozott, ma átakúlt tiszta és egészséges apológiává. A tét, amely így a védelem tárgya lett: Isten országa. Nem párticuláris cél, hanem ökumenikus mozgalom a szó tiszta értelmében s azzal a régi magyar evangéliumi jelmondattal, hogy aki velünk nincsen, az ellenünk van. Purifikáló lehetőségek nyílnak így meg minden szűklátkörü felekezetieskedés nélkül, azzal a komoly tendenciával, hogy a sorsdöntő napok felkészültsége és hadi tápu nem kényszerül válogatásra, hanem dolgozni köteles szent és elhívatásszerű munkájában.
