Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 10. szám - Szele Miklós: Egy vallásóra a predestinációról
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 419 vallotta.) — Különösen melyik munkájában ? (X: Erasmus ellen írt munkájában: De servo arbitrio.) — De tudunk mi Lutherről még mást is. Mit tanított ő arról, hogy az ember megigazulása és üdvössége miből származik, az ember érdemeiből vagy Isten kegyelméből? (Y: Egyedül Isten kegyelméből.) — És milyen eszközzel tudja az ember ezt a kegyelmet megragadni, magáévá tenni? (Z: Egyedül hitével.) Ezt régen latinul így mondották: sola gratia és sola fide. — Tehet-e az ember maga, Luther szerint valamit üdve kieszközlésére vagy biztosítására? (A: Semmit, mert a jócselekedetek már csak a meglevő igaz hitnek a gyümölcsei.) Tehát, aki igazán jót tenni képes, az már megnyerte a kegyelmet, ingyen, minden érdeme nélkül. — Micsoda középkori nézeteket utasított vissza Luther ezzel a tanításával? (B: A pelagianismust és a synergismust.) Nos, próbáljuk csak tovább kiépíteni Luther gondolatát. Az ember üdvössége tehát objektive az Isten ingyen kegyelmén, szubjektive pedig az ő hitén alapul. De hát honnan származik az ember lelkében a hit ? Megmondja Róm. 10. 17. Olvassa el N! A hit az Ige hallgatásából származik. De hát mindenki hívővé lesz, aki Isten igéjét hallja ? Ugyebár, azt tapasztaljuk, hogy nem. Pál apostol is azt írja a megelőző versekben, hogy Izraelnek hirdettetett az Isten igéje és Izrael még sem hitt. Valami kell tehát még az Ige hallásán kívül ahhoz, hogy az emberi szívben igaz és üdvözítő hit keletkezhessék. Hogy mi ? erre nézve olvassuk el a következő bibliai helyeket: Csel. 2. 38., 4. 31., Róm. 8. ö_ig, 1. Kor. 2. i'_i4. Az első keresztyén hívők a Szentlélek ajándékában részesültek. Erről a Szentlélekről azt tanítja Pál apostol, hogy akiben ez nem lakozik, az nem lehet a Krisztus megváltottja, nem lehet igaz hívő. Ez a Lélek vezérli az Isten fiait, ez eleveníti meg, szüli újjá őket az örökéletre; ez által nevezhetjük Istent Atyánknak, ez tesz bizonyságot titokzatos módon a mi lelkünk mélyén a mi istenfiúságunknak és az evangéliumnak igazságáról, ez jelenti ki nekünk az Isten dolgait. A pusztán „érzéki" ember, vagyis a Szentiélekben nem részesedett ember nem foghatja meg és nem értheti meg a lelki dolgokat, az üdvösség titkait, azokon ő csak nevetni tud vagy megbotránkozni, azok „bolondságok néki“. 0 egyszerűen nem tud hinni; ezért nem akar hinni, mert nem tud. Ez alapon tanítja Kálvin a „testimonium Spiritus sancti internum“-ot, a Szentlélek belső bizonyságtételét, amely az egyénben föltétele annak, hogy nála az Ige eredményes legyen, föltétele annak, hogy ő tudjon hinni, hogy megértse az Isten lelkének dolgait. Nos, mitől függ hát az, hogy valaki hívővé lehessen? [N: A szentlélek birtokától.) Gondolkozzunk csak tovább. Ki adja az életet, az élet minden formáját? — (C; Isten.) A puszta természeti életet, a fizikai erőt és egészséget, a szellemi képességeket adhatja-e az ember magának vagy utódainak ? (D: Nem. Példák felsorolása.) A Szentlélek birtoka, az istenfiúság a legmagasabbrendű, legértékesebb élet, ez már itt a földön az örökélet. Nem képtelenség elgondolni, hogy az emberi akarat, mely egy élő sejtet, egy rovart teremteni nem tud, ezt, éppen ezt tudná megteremteni ?
