Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 9. szám - Megjegyzések - Egyházi és iskolai hírek
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 401 Megj egyzések. Meéie£yz®s egy cikkre. Az Evang. Népiskola október havi száma 266. lapján „A bányaikerűlel tanítóegyesület által kiírt pályázaton első dijat nyert munka,, olvasható Kühn Jánostól minden cím nélkül. Ebben olvashatók e sorok: „Amikor a középiskolai tanár napi három óráját leadva, kilép a tanteremből, szabad. Előkészíti a másnapi teendőit, kijavítja a tanulók dolgozatát, azután művelheti önma. gát, (Mind ez szabadság?! Szerk.) vagy családjának, esetleg szórakozásainak élhet..A tanító, a „nemzet napszámosa“ már csak azért is, mert napi öl órai tanításán kívül „ismétlőt“ tart, leventéket oktat, könyvel, jegyzőkönyveket ír. a lelkészi irodában segít, legényegyletet vezet, énekkart szervez, tűzoltókat oktat, orgonái, temet, gazdálkodik, ismeretterjesztő előadásokat tart s mindezeken felül gyötrik az anyagi gondok“. — Sajnáljuk, hogy ilyen külömbséget keres valaki tanító cs tanár közt s ezt hivatalos tanítóegyesület elismeri; kór keresni a válaszfalat, mely nem !s áll így fenn. Hát csak a tanító könyvel (valószínűleg osztályfői munkát ért ezen) ír jegyzőkönyvet, szervez énekkari, tart ismeretterjesztő előadásokat?! A tanár ugyanezt teszi, s ha nem oktat leventéket — pénzért, vezet ifjúsági egyesületeket — ingyen, kirándul stb. S hol van a tanárnak pénze szórakozásra, kultúrigényekre? Hiszen mi fővárosiak évekig nem jutunk színházba. Hogy mi nem gazdálkodunk: bár tehetnök! — Mindezt nem a tanítóság nehéz helyzetének el nem ismerése mondatja velünk, tanárokkal, hanem az, hogy a cikk igazsága csak nagyobb lenne, ha nem állítaná oda a nyomorgó tanárokat irígylésreméltóknak. Egységben az erő! Valljuk be, hogy egyformán szenvedünk. Krónikás. Egyházi és iskolai hírek Mokos Gyula nyug. tanár, életének 74. évében, október 1-én meghalt Jelentős irodalmi tevékenységet fejtett ki. Egyháztörténelmi cikkei a Prot. Egyházi és Iskolai lapokban, a Prot. Szemlében és az Irodalomtörténeti közlemények közt jelentek meg. Önálló művei is vannak. „A hercegszőllősi kánonok" kiadását szintén ő gondozta 1901-ben. Szolgáljon munkás élete követendő példát! Szentes János ref. lelkész, a gyönki ref. reálgimnázium egykori igazgatója, életének 80., nyugalombavonulásának 26. évében, Pakson, 1931. október 9-én hunyt el szép csendesen az Urban. A mai nemzedék már alig ismerte, legfeljebb ha hírből. 31 évig tanárkodott és 13 esztendőn ót volt a kisgyönki gimnáziumnak érdemes igazgatója. Szentes János a régi magyar református puritán paptanárok klasszikus példaképének tekinthető. Külső megjelenése, viseleté, oktató, nevelő módszere, kötelességérzete, szorgalma, munkabírása, lelkiismeretessége mind a kálvinista puritán jellemre vall. Kivált a latin nyelv tanításnak volt mestere; ebben vitte legtöbbre tanítványait; bár kissé római őse „Orbilius plagosus“ elveinek hódolt, „könnyű kezű“ volt, amit a mai, legmodernebb pedagógusok bizonyára fejcsóvólóssal hallanak, még ha kitűnő eredmény szolgál is mentségéül. Puritánsága fogalmához az is hozzátartozott, hogy napidíjat, semminéven nevezendő szolgálatért és címen el nem fogadott. Amit egyszer munkának hívtak és ő elvégezte, az mind benne volt, szerinte a rendes fizetésben s külön jutalom nem jár érte...
