Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 7. szám - Dr. Kónya Sándor: Tapasztalatok az angol nyelv reálgimnáziumi tanításában
276 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE és el is érhető a magyar nyelv (és gondolkozás) közbeiktatása nélkül is. Célszerűnek látszanék mégis időnként összefüggő magyar próza vagy vers angolra fordításában is gyakoroltatni a tanulókat. Ha ezek közül a Csonkaországban egy évben csak egy akadna, aki a középiskolában nyert ilynemű ösztönt vagy tudást felnőtt korában ilyen téren gyümölcsöztetné, nyereség volna a magyar szellemi kincsek külföldön, angol nyelvterületen való megismertetése szempontjából. Szótár használatára az iskolában részben a tankönyvek szerkezete, részben pedig a feladatok iskolai gondos előkészítése miatt nincs szükség. Az iskolai anyagot illetőleg otthon is csak a kevésbé szorgalmas tanulók szorulnak rá. Használatát azért megtanulják a növendékekre bízott könyvbeli ismeretlen szöveg otthoni elolvasása, vagy a magánolvasmányokra való készülés céljából. A szótárt illetőleg is van teendő. A Jolland professzor nagy szótára nemcsak minden tekintetben megfelelő, hanem összes magyarnyelvű szótáraink között is az elsők között áll használhatóság, megbízhatóság és teljesség szempontjából. De használata a tanulók számára körülményes, megszerzése pedig magas ára miatt nehéz. Hiányát érezzük angol zsebszótárnak, mert a meglevők nem elég teljesek s a kiejtés megjelölése bennük nem azonos a tankönyvekben vagy a kézi szótárban használttal. Jolland professzort kellene kérni, hogy vagy szerkesszen egy zsebszótárt, vagy engedje meg, hogy az ő kitűnő szótárának a felhasználásával más készítsen.1 A sok megemlítendő kérdés közül (írásbeli dolgozatok tárgya, javítása, elbírálása, a mulasztó tanulók mulasztásának gondos pótoltatása, az óra beosztása, lefolyása, a heti óraszám az egyes osztályokban, más tárgy részéről, vagy kárára történő zavaró körülmények, a koncentráció érvényesülésének a mértéke, az angol érettségi stb.) még csak kettőt kívánok kiemelni. Az egyik az, hogy az óra külső képének a tárgy iránt érzett lelkesedés emelkedett komolyságától eltekintve mindig derültnek kell lennie. A legnagyobb igazsággá nőtt tapasztalat, hogy a tanár komorabb, ridegebb, idegesebb perceiben, hangulatában jóval kisebb eredményt ér el, mint a tréfálkozó, anekdotázó, gyakran vagy mindig derült, kedélyes tanár. Alig van valami, ami az imponáló biztos tudás és eredményt felmutató győztes átadóképessége mellett a tanárt úgy a tanulóhoz kapcsolja s oly mértékben biztosítja az eredményt, a sikert, mint a humor, a kedély magával ragadó, ellenállhatatlan derűje.1 2 A másik pedig az, hogy itt fel nem sorolható okok mintha 1 Ez előadásom idején értesültem, hogy Mr. Welshnek, a debreceni egyetem angol lektorának, akinek 50 Lessons System c. angol könyve méltán talált elismerésre az angolt tanulók és tanítók körében, sajtó alatt van egy kis zsebszótára. Az első ívet láttam. Bevezetéséhez tudományos szempontból több szó fér. A szótári rész értékéről ítéletet csak annyiban mondhatunk, hogy a tanulók által ismert kiejtésjelektől való különbözősége miatt ennél is megvan az az aggodalom, hogy zavarni fogja a tanulók kiejtésének a kialakulását. 2 Ilyen anekdotákat, rejtvényeket, tréfákat találhatni a Little Puck-ben, a Laughing Teachers Laughing Pupils-ban (Dr. K. Achtnick. Leipzig, Emil Rohmkopf, 1928), amely megint több hasonló művet említ, vagy a Diesterwegs neusprachliche jextausgaben, vagy a Teubners neusprachliche Lektüre között; e két utóbbi mindenféle tartalmú angol füzeteinek a száma már a 300 felé jár.
