Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 1. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 21 végezni, habár kissé terhes is. El lehet végezni annál is inkább, mert a jó és szép stílus tejlesztésében úgyis állandóan kell számítanunk minden karlárs segítségére. A történet tanára éppen úgy köteles a helyes gondolatkifejezésre ügyelni, mint a hittan, va^y akár a földrajz előadója. A latintanár meg már Phaedrusnál (III. o.-ban) és Ovidiusnál (IV. o.-ban) segítette megismertetni a verstan egyrészét, (Időmérték, versláb, hexameter.) Sajnálom, hogy térszűke miatt nem fejthetem ki gondolataimat a dolgozat-témák megbeszélése- s főleg megválasztására, valamint több más részletkérdésre vonatkozólag; mert íg> esetleg úgy tűnhetnek fel soraim, mintha a felületesjég mellett szólnának. De hiszen magyar tanárok, szakemberek előtt ismeretesek a célravezető legkisebb utak is. Azt hangsúlyozom tehát végezetül is, hogy a stilisztikát el kell végeznünk ennyi idő alatt, mert ha a magyarnak több teret adunk, azt a felsőbb osztályban kell tennünk. Ott sokkal inkább szükség van minden órára, minden percre. (S az I—II. osztályban!) Én valahogy meg tudom érteni azokat a hajdúböszörményi gyűlésen s más helyeken elhangzott véleményeket. A VII. és VIII. osztályban el kell végezni az egész magyar irodalomtörténetet s át kell tekinteni a nyelvtant, stilisztika-, retorika-, poétika-anyagot az érettségi előtt! S bizony, ott is csak heti 3 óra van. Szomorú, hogy a IV. osztályban nem jut több idő, de ez még százszor, ezerszer szomorúbb ! (Csurgó) Écsy Ö. István. Hazai és külföldi irodalom. Madárhatározók. Üszómadaraink meghatározója. I. Bukó-,Hattyú-, Kacsa- és Lúdfélék. Irta : dr. Nagy Jenő. 20 eredeti fekete és színes képpel. Kapható a szerzőnél, Debrecen, Erdősor 5. A Magyarországon előforduló ragadozó madarak meghatározója. Irta: Szemere Zoltán. 12 szövegképen és 8 (1 színes) táblán, 174 rajzzal. Budapest. A szerző saját kiadása. 1930. Madártani Intézet. Korunkat sokan a természettudományok századának szokták mondani. Abban a tekintetben, ha a gépek diadalmas előrenyomulását tekintjük, tényleg igazuk is van. A gépek napról-napra több ember kezéből ütik ki a szerszámot, halad a technikai kultúra, mégpedig amerikai mintára, rohamléptekben. Viszont a nagyvárosba szorult emberek, a házak tömkelegében, mindig jobban elfelejtik, illetve nem is ismerik a természetet. A folyókat szabályozták, a mocsarakat, lápokat lecsapolták, kiszárították, elvágták a vadon élő madarak útját, megszüntették a fészkelőhelyeket, ellömték a táplálékukat megadó forrásokat. Újabban a cserkészet, a túristaság, de maga az iskola is iparkodik visszajuttatni a fiatalságot, a diákságot a természetbe. Semmit sem ér
