Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 7. szám - Fejér lajos: Komoly bajok a francia középiskolákban
266 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE nám elő valamelyik francia pedagógiai közlönyben, hiszem, francia olvasóim meglepetéssel kiáltanának fel a maguk nyelvén és közkeletű szálló igéjökkel: tout comme chez nous. E tekintetben nagyon egymásra találnánk. Az új tanterveket kisérő elégedetlenség hangzik türelmetlenül itt is, ott is. Sem a tanárokat, sem a szülőket, tehát a legközvetlenebbül érdekelt feleket meg nem kérdezték annak idején — kezdi a panaszok sorát egy előkelő tanügyi szemle (La Revue Universitaire 1929. 1. sz. 22. 1.) „amint ez nálunk, siet hozzátenni, nem is szokás. Sokkal logikusabb nép vagyunk mi, semmint valaha elveinket a tapasztalattól kínált jó tanácsokért és tanulságokért feláldoznók. A francia szellem sajátsága, pedagógiai válság idején, általános eszmék körül vesztegelni, róluk vitázni, ügyet sem vetve eközben azoknak, a családok és gyermekek ezreit érintő visszahatásaira. Pedig talán okosabb lett volna ahelyett, hogy az egyes tantárgyak heti óraszámát, rendjét hol ide, hol tologatták és csereberélték, előbb vagy itt vagy ott, de mindenesetre jól megválasztott környezetben, némi-nemű gyakorlati próbatételekkel kísérletezni és nem ragaszkodni oly merevül a régi „slendrián-módszerhez" : a tudományos viták, az elméleti fejtegetések tüzében kiforró tt határozatok azon melegében való alkalmazásához." Utszéli hasonlattal élve, mihelyt a daliás új csizma elkészült, menten ráütötték a patkót; ám lássa, hogy viseli, aki felhúzza. Vagyis a lyceumok, kollégiumok dolga, hol szorít az új tanterv, illetőleg, hogy tudnak magukon segíteni — az új kísérleti tárgyra felügyelő s érte felelős tanárok . . . Szegény tanárok eleinte várakozó állást foglaltak el. A jó tanulók, kipróbált régi „recept" szerint, becsületes igyekezettel és szorgalommal valamikép kivágták magukat. A többiek lassanként kezdték elveszíteni lábuk alól a talajt, a rájuk özönlő tengertudomány egyre dagadó árja alatt fuladozva. A „tanárkari méhkasokból" is mindjobban erősödve kél, terjed az elégületlenség moraja, el-, kihallatszik az utcára, családi tűzhelyre, átveszik nagyítva hírlapok, szakfolyóiratok. Újságcikkek bosszús, izgatott hangon beszélnek, „értelmi túltömésről, telegyömöszölésről", amelyre az új nemzedék könyörtelenül kárhoztatva van és a közvélemény felháborodik a barbár munkától. A francia, latin, görög, német „them-ek version-ok" és az algebrai feladatok satújába szorítva, a fiuknak, zúgolódik a közönség, sem játékra, sem hancuzásra nincs idejük. Jó, ha ki tudják aludni magukat. Viszont a tanárok, a növendékek figyelmében, az egyes tárgyaknak szentelt munka eredményessége körül, aggasztó meglankadás tünetét észlelik. Némelyek, csupa részvétből, szemet hunynak. Mások, akik jogosan érzik az oktatás sikere, jobban mondva sikertelenségéért a felelősséget, boszankodnak, heves kifakadásokra ragadtatják magukat, vagy rossz sejtelmek között, összetett kézzel, tétlenül szoronganak a jövő miatt. Az illetékes tanügyi főhatóságnak, a feléje követelőn hangzó sűrű panaszt lehetetlen volt meg nem hallani a múlt iskolai év végén. Még
