Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 7. szám - Vitéz Bessenyei Lajos dr.: Gróf Klebelsberg Kúnó
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 256 alkotási vágy lobogott, amely párosulva kétségbevonhatatlan tehetségével, a munka terén olyan tempót diktált, amely nyakára nőtt önönmagának és nem engedte a különben szépnek ígérkező gyümölcsök beérését. Folvton csak újítani, mindent kikezdeni és megbolygatni, egységes terv helyett ötletszerűségnek hódolni, arányt és távlatot túlméretezni igen-igen nagy hiba volt. Míg tehát elismeréssel kell kiemelni, hogy Klebelsberg Kúnó gróf akart és tudott alkotni és hogy bizonyos zsenialitás itt-ott munkáiból kiütközött, addig azt is megállapíthatjuk, hogy részint tervszerütlenül, részint hivatása mezejét túlbecsülve dolgozott. Mikor hivatalába beült, az egész magyar közművelődés területét áttekintve kellett volna neki dologhoz látnia, mert toldozás-foldozás, kipkedés-kapkodás, végső eredményben többet árt, mint használ. A jelen azt követelte volna tőle, hogy a harmadrészre zsugorodott országhoz szabja a kulturális igényeket, a jövőért pedig arrafelé kellett volna előrelendülni, amerre a kivezető út, ha a messze távol ködében is, de reménységgel biztat. Azonban — sajnos — nem így történt. A jó szándék, az erős akarat, a bölcs értelem megvolt és mégis erősen megtévedt a mi volt miniszterünk. Még a legtöbb dicsérettel adózhatunk neki az elemi oktatás terén. Azt igazán buzgó igyekezettel próbálta elérni, hogy népünk legalsó rétegei minél tömegesebben részesülhessenek az elemi ismeretekben. Rengeteg új elemi iskolát épített. S bár a tanyai iskoia-rendszerről lehet vitatkozni, állíthatja valaki, hogy megoldásnak nem tökéletes, de azt el kell ismerni, hogy földműves lakosságunknak, a tanyák szétszórt világában élő parasztságunknak, amely pedig nemzetünk testében nagyon értékes, talán kellőleg nem is méltányolt becses alkatrész, a kiművelésére ez az első komoly lépés, amit idáig e téren tettek. S ezzel párhuzamosan a tanítóképzésre is, a tanítók anyagi és erkölcsi honorálására is, jótékony befolyást gyakorolt, ha fogyatkozások és kívánnivalók maradtak is hátra e téren. De már az egyetemekre vonatkozó dolgainál igen erős ellentétben állunk vele. Sarkalatos tévedés, ma talán sokak előtt eléggé be nem látott, végzetes balfogás volt nálunk, e csonka hazában, a négy egyetem kifejlesztése, megépítése. Szerencsétlen túlméretezése gazdasági erőnknek, amely ekkora áldozatot nem bír állandóan meghozni, de ezenkívül teljességgel nem számolt az értelmiség lelki folyamataival, amelyeknek szükségszerűleg ki kellett fejlődniök néhány év alatt a négy egyetem nyomában. Ma már az állami büdzsé roskadozik a négy egyetem anyagi terheitől, a népiélek pedig egyre jobban telítődik meg az értelmi proletariátus lázadozó, elégedetlen hajlandóságaival, melynek vágyait csak némi, parányi fokig is kielégíteni szinte a lehetetlenség határát súrolja. Ezen egyetemi túltengés miatt ma közműveltségünk valósággal vízfejűségben szenved; a nagy koponyát nem bírják hordozni az aránytalan törzs és a gyenge végtagok. E téren világosan látszik, hogy Klebelsberg Kúnó gróf nem tudott számolni a jelen méreteivel és nem pillantott bele a jövő fejlődésébe. Két egyetem nekünk túlontúl elég lett volna és az így felszabaduló összegnek csak egy kis részéből is bőségesen
