Protestáns Tanügyi Szemle, 1931

1931 / 1. szám - Comenius: Kis beszéd az ékes latinság tanulásáról. Fordította Gulyás József

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

15

gokat, amiket a világ bír, állandó szótárából és amilyen rövid, olyan világos kis leírásaiból. Most a dolgok ugyanazon egyetemességén át fogjuk őket vezetni, mindent újból vagy különösebben fogunk megvizsgálni, vagy szorgalmasabban szemügyre venni, hogy mindent érthessenek, amelyekről azt ítéljük, hogy az osztályba osztottak számára az értelemre szükségesek. És így a dolgok ismeretét, mint az ékesszólás alapját szorgalmazzuk majd, semmit sem törődve azok balgaságával, akik azt, hogy övéiket reáliákkal ne zaklassák, hanem egyenesen az ékesszólás mesterségére bocsássák, rövidebb útnak gondolják. Mert ezek nem tudják, mit kívánnak, nem értik, hogy mit mondanak. Mert bizony alap nélküli épületet akarnak emelni, azaz romlásra építeni. Ezt a balgaságot nem szabad tovább megtűrni az iskolákban, melyek pontosan észszerű módszert fognak követni s embereket akarnak a műveltségre alakítani, nem papagájokat haszontalan fecsegésre, A dolgok dióbelével kell a lelkeket táplálni, nemcsak szavak polyvájával megtölteni. Ha azt akarják, hogy az iskolákból tanult, a dolgokon és munkákon uralkodó emberek menjenek ki, nem pedig koldusok, a valahonnan összekaparított szavak és gondolatocskák cókmókjaitól duzzadok, akik komolyan semmire sem alkalmasak (hacsak a természet szerencséje nem pótolja ki).

Másik kelléknek mondtam a latin nyelv tiszta ismeretét, főleg a szók eredeti jelentésére s azok hajlításának és fűzésének formáira vonatkozólag. Hogy ezt nem hiába követeljük, el fogja ismerni az, aki tudja, hogy Aristoteles, mikor az ékesszólá^ szabályait kezdte előadni, ennek első erényéül említette a s' X X rj r í 'C e i r-t, azaz a tiszta görögséggel, idegenszerűség és nyelvtani hibák nélkül való beszélést és azt is, hogy Cicero is bizonyította, hogy ő nem képes azt beszédre tanítani, aki nem tud beszélni. (Schola Latina III. 16.) Mi tehát, midőn azt reméljük, hogy a ianualis osztályt megalapozván (ahol tanulóink mindnyájan latinul beszélni tanulnak, azaz minden látott dolognak latin szavakkal és pedig tisztán fűzött latin szavakkal való kifejezését tanulják) jó alapot vetettünk, amelyre már bizton építhető az, ami ékesség van ugyanazon nyelvben; nem fogjuk engedni, hogy ez észszerű haladásunkat bárki is megzavarja, azaz, hogy bárki, aki valamely dologról tisztán beszélni eddig nem tud, ide az ékes beszéd és szólás osztályába tolakodjék. Socrates bölcsészeti iskolájának ajtófélfájára ezt Íratta oda: „Senki, aki mértanhoz nem ért, ne jöjjön be!“ Mi a mi rétori iskolánkra ezt fogjuk írni: „Senki, aki kimondhatatlan, ne jöjjön be!“

Végre azt mondtam, hogy ép az ékes beszéd e tanulásában is, ép ez osztályban, bizonyos okos fokozatra van szükség, hogy ne a tetejétől kezdjük, hanem az aljától, továbbá innen ne ugrásokkal törekedjünk a csúcsra, hanem jó rendbe szedett és erősen megépített lépcsőkön keresztül emelkedjünk fel. Előttünk jár itt szépen minden művében az örök bölcseség, mindenütt a dolgok elemeitől haladva előre, meghatározott nörekedésen át, a zöméhez s a tökéletességhez. Nem másként mennek előre a dolgok a művészetben sem (amelyek a természet utánzásai), minthogy a legkisebbtől kezdjük és a nagyobbakon át a