Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 5. szám - Egyházi és iskolai hírek
208 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE A gyülekezeti nyári munka egyik legfontosabb eszköze a KIÉ mozgalom kiadásában megjelent Játékoskönyv. Egyik legtekintélyesebb egyházi lapunk a következőket írja róla : „De mit csináljunk fiainkkal és leányainkkal, mikor már énekeltünk, imádkoztunk, magyaráztuk nekik Isten Igéjét, építő előadást tartottunk ? Azt látjuk, hogy hiányzik még nekik valami, szeretnének egy kicsit mozogni, ugrálni és nevetni. Játszani kellene velük, de mit ? 1 Ez a játékoskönyv nagyszerűen megadja erre a feleletet. Ez a játékoskönyv korszakalkotó munka." Ára 2 pengő. Pénz, rendelésnél előre küldendő e címre : Keresztyén ifjúsági Egyesületek Szövetsége, Budapest, Horánszky-utca 26. I. em. 9, KIÉ konferenciák országszerte. A közelmúltban ment végbe nagy sikerrel a Tolnamegyei alsónyéki református KIÉ konferencia, melyen Szekszárd, Ocsány, Décs, Sárpilis, Mórágy, Érsekcsanád és Szeremle voltak képviselve. Április 26-án Syombathelyen, május 7-8-én Pápán, 10-én Celldömölkön és 17-én Balassagyarmaton evangélikus KIÉ konferenciák lesznek, melyekre nagyban folynak az előkészületek. „Hány fegyvert viselsz ?“ — kérdezte a gödöllői református K1E egyik tagját tisztje a kaszárnyában. „Kettőt“ — válaszolt az ifjú. „Hogyan?“ — „Egyiket hazámért, másikat Istenért“ — válaszolta. Értette rajta a Bibliát, melyet a tiszt megtalált nála, el is kérte tőle, hogy ő is megismerhesse „az Ige kétélű fegyverét“. Utóhang a soproni konferenciához. Mint múlt számunkban jeleztük, a soproni evangélikus teológiai fakultás április 7—10. napjain dr. Pröhle Károly professzor elnökletével konferenciát rendezett, melynek központi kérdése korunk szellemi válsága volt. Örvendetes, hogy az élettel ilyen szoros kapcsolatban lévő kérdést világítottak meg a különböző előadások, annál szomorúbb, hogy lelkészeken kívül más alig vett benne részt, bár a húsvéti szünet még akkor tartott középiskoláinkban. Elmaradtak a tanárok és tanítók, el a világiak általában csekély kivétellel, még a soproni tanárság sem jelent meg, pedig a tárgyalás keretében dr. Bőhm Dezső, budapesti kollégiumi igazgatónk A nevelés mint világprobléma c. előadása is szerepelt. Mindig hangoztatjuk, hogy a tanárság megbecsülése nem elég nagy egyházunkban, őket nem vonják bele építő munkába. Sajnálatos, de meg kell mondanunk, hogy kettőn áll a mellőzés : maga a tanárság és tanítóság is oka ennek az idegenkedésnek, melyben egyháziak részéről részesül. A jövőben meg kell ennek változnia, s ha a jövő konferenciái majd újra felölelnek nevelési kérdéseket, mint azt már mostan elhatározta a vezetőség: akkor legyen ott a magyar evangélikus tanárság és fejtse ki a kérdést, szóljon hozzá, szóval álljon oda egyháza építésére, saját maga épülésére. Most a gyakorlati irányú előadáshoz nem annyira a tanítók, mint inkább egyháziak adtak gondolatokat, mert tény az is, hogy igen élénk érdeklődés kísérte a nevelésről szóló előadást, ami annak jele, hogy egybe kell kapcsolódnia az egyháznak és nevelő munkásainak.
