Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 5. szám - Megjegyzések
202 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE üdülésünkre teremtsünk egy olyan világot, amelyiknek a formái a mi szemléletünk után és a mi megismerési formáinkhoz igazodnak. Ez a művészetek világa. Az ember legteljesebben művészetében tükröződik. A nevelés az esztétikai szempontok irányításával vezeti el az embert leghatározottabban önmagához. Az Evangélikus Népiskola márciusi számának vezető cikke Dobó Sándor emlékének van szentelve. — Horváth János méltán tiltakozik a kántortanítónak olyan beállítása ellen, amiről Kiss Menyhért először egy újságcikkben, azután a rádióban világgá röpített. — Tolnai Pál „Néhány megjegyzés a bibliai történetek tanításához“ című tartalmas cikkében némi elméleti indokolás után bemutatja, hogyan lehet Ádám és Éva történetét az Üjszövetség megvilágításában tanítani. — Az áprilisi szám közli az Evangélikus Tanító Egyesület memorandumát a terményfizetéses magyar tanítóság sérelmei ügyében. — Mind a két számban folytatódik és befejeződik Szelényi Ödön A filozófiai pedagógia magyar úttörői című tanulmánya. Sz. Ö. Megjegyzések. 1 1. A gyermek hete. Régebben még csak napja volt, most már hetet kap a gyermek a magyar közélet naptárában. Előkelőségek sietnek e hét sikerét előmozdítani, mert úgy látják, bajban van a magyar gyermek ügye. A „gyermek ő felsége“ magasztos eszméje mellett ott settenkedik a gond árnyéka is. Pedig a gyermek — a jövő! A magyar gyermeknél ez az igazság kétszeresen áll. A magyar gyermek: a magyar jövő! Minden nemzedék legyen különb az előbbinél, hogy a fejlődés nagy célját elérje. A gyermek: kis ember, az istenképűségben társunk, a jövő életben utódunk, az örökéletben osztozkodó felünk. Nekünk, nevelőknek pedig lelkes anyagunk, amellyel dolgozunk, amelynek természetét ki kell ismernünk, hogy boldogulhassunk vele. Amelyhez szeretettel kell lehajolnunk, hogy felemelhessük magunkhoz, sőt magunk fölé. Nekünk, magyar nevelőknek pedig a jövő nemzeti sorsunk reménységeit kell látnunk bennük. Tompának van egy szép költeménye. „Héber legenda“ a címe. Arról szól e költemény, hogy egy zsidó nyugodtan szántogat Hebron vidékén, amikor egy átmenő arabtól megtudja, hogy megszületett a Menachem, de már is menekülnie kellett neki Herodes elől. Erre a zsidó elhatározza, hogy eladja minden vagyonát s megy felkeresni a Menachemet. Ügy is lett. Pénzzé tévén minden vagyonát, elinduló s keresi Egyiptomban s Szíriában a megváltót, gyermekpólyát s gyolcsot kínálva a szoptatós anyának: „Végy pólyát, Menachem anyja!“ Mi, nevelők, szintén így keressük a jövő magyar sors megváltóját
