Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 5. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 197 zónák tartja Zwinglinek az állam és egyház viszonya felől elfoglalt álláspontját. — A három nagy reformátor közül általában Zwingli felfogását tartja szerző a legeszményibbnek. Negyedik cikke a füzet 23—33 lapjain Nevezetesebb eretnekségek a reformáció előtt. Szerző annak megállapítása után, hogy az újszövetségi elbeszélések szerint a Jézus eszméivel magok a tanítványok sem voltak tökéletesen tisztában, sem rólok egy véleményben és szintén a biblia szolgáltat nyílván való tanúbizonyságot arról, hogy Pál apostol a többi apostolokkal nagyon életbe vágó kérdésben nem értett egyet, lehetségesnek tartja, hogy a későbbi korokban különféle felfogások alakultak ki a Jézus tanításáról, a Jézus személyéről és a Jézus pályájáról s így tágabb tere nyílt mindezek fejegetésében az egyéni elgondolásnak, sőt még az alanyi képzelődésnek is. A monlanizmus, majd a gnosticismus miatt kénytelen volt a keresztyénség zöme ezekkel szemben zárt testületté szervezkedni, épen a keresztyénség egyetemessége, katholicitása érdekében. A más véleményűektől való elzárkózásból alakult és fejlődött ki a kathólikus egyház, mint testület, mely aztán az eretnekségekkel szemben keményen védekezett. A nevezetesebb eretnekségek közül említi szerző a 3-ik századból a halálos bűnösöket kebelében nem tűrő novitiánusokat, a 4-ik század elejéről a halálos bűnösöket csak a papok közé nem bocsátó donátistákat, majd az ariánusokat, monophysitákat és így tovább a többieket. Általában megemlíti, hogy az idők folyamán nagy hatalomra szert tett katolikus egyházban a dogmák elleni támadás mindig kevesebb kockázattal járt az újítani akaró részére, mint a papság vagy az egyház hatalmi állása és ezzel együtt anyagi helyzete elleni vagy egyáltalában a személyeket érintő támadás. Annak hangoztatása, hogy a papoknak a Jézus példájára szegényeknek kellene lenniök, vagy hogy a hivatalos egyház az erkölcsével való szakadatlan hivalkodás közben hivatása ellenére erkölcsileg kifogásolható működést folytat, mindig érzékeny ponton találta a vezetőket és hasonlíthatatlanul súlyosabb megtorlás alá eső eretnekségszámba ment, mintha valaki valamelyik dogma ellen fordult tudós érvekkel vagy akár egyszerű tagadással. Ötödik cikke a fűzet 33—45. lapjain A főbb protestáns felekezetek kialakulása. Szerző valamelyik egyetemünk egyik történelem-tanárának azon állítását, hogy a középkori tudománnyal szervesen összefügg a humanista tudomány, hajlandó elfogadni, de csupán abban az értelemben, amennyiben az actió, mely reactiót szül s a reactió, mely actiót szül, szervesen egymáshoz tartozik, mint ahogy összefüggőitek a magyar szabadságharcok a Habsburg-dinasztíának a nemzet elleni bűneivel, ahogy a nagy francia forradalom összefüggött a Bourbonok és a francia nemesek gonosz uralmával, az orosz bolsevizmus a cárismussal és így tovább. Az actió reactiót szül. A reformáció — mint forradalom — reactió volt a papismus vallása és a papismus egyháza ellen. Amint a protestáns egyházakban eltérő vélemények támadtak s ezek ellen az érdekelt egyház actiót indított, újból előállott a reactió. így tért el a Luther-féle reformációtól a Zwinglié s mind a kettőtől a Kálviné. A
