Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 5. szám - Hazai és külföldi irodalom
196 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE temes történetére vonatkozó irodalmi munkái között e téren hattyúdalául bocsátott közre — mert szellemi munkára serkentő erejét meggyőződése szerint ezentúl hiánytalanul a magyar protestántízmus történetének művelésére kell fordítania — 5 egyháztörténeti kérdés fejtegetésével foglalkozik. Első cikke a fűzet 3—11. lapjain A prédestináció tanának történeti fejlődése. Bőven fejtegeti ebben Augusztinusnak, Pál apostolnak, Kálvinnak, Zwinglinek, Luthernek, több keresztyén hittudósnak a prédestinációra, isteni gondviselésre, a megigazulásra, a jó cselekedetek érdemszerző vagy eredménytelen voltára vonatkozó felfogását és nézetét. A második cikke a fűzet 12—17. lapjain Szakértői vélemény a jezsuita-perben, melyben ismerteti a Polonyí Dezső és Czapik Gyula között támadt perben beterjesztett szakértői véleményét. Mivel ezen per a jezsuiták javára szolgáló kölcsönös nyilatkozatokkal ért véget és így az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett: a nem jezsuiták mellett nyilatkozó szakértőkön rajtuk száradt az a többrendbeli téves megállapítás, melyet a még a jezsuitákat védelmező szakértőkön is túlmenve tökéletesen a vádlott álláspontjára helyezkedő első bíróság a dologhoz értés hiányában tett. — Közli tehát szakértői véleményét azért, hogy kimutassa: 1. hogy nincs benne egyetlen szó sem, melyből a katolikus egyház elleni elfogultságot lehetne kiolvasni vagy következtetni; 2. hogy a benne foglalt történeti tények között egy sincs olyan, ami az utolsó betűig nem felel meg a száraz valóságnak s amelynek nyomán a jezsuitákról való kétségtelenül kedvezőtlen vélemény nem belőlük kivontnak, hanem elfogultságból eredőnek jogosan volna tekinthető. — Bőven fejtegeti a jezsuitáknak a keresztyénségre káros működését, a kírálygyilkosságok s egyéb bűntettek elkövetésében való részességüket, a pápáknak és fejedelmeknek, politikai hatóságoknak a jezsuiták ellen kiadott rendeleleit és intézkedéseit. Végül megállapítja, hogy ha nincs is szabályzatukban írásban kfiejezve az, hogy a cél szentesíti az eszközöket, de a kétségtelen történeti tények mégis azt mutatták, hogy egyes gonosz tettek elkövetésénél ezen elv nálok mentségül szolgál. Harmadik cikke a füzet 17—22. lapjain Zwingli tanfogalmának jellemző vonásai. Szerző szerint a wíttembergi és zürichi reformáció közötti eltérést, majd egymással való szemben helyezkedést általánosságban az jellemzi, hogy Luther a scholasticismus emlőin nevelkedett, Zwingli pedig humanista szellemet szívott magába ; részletekben pedig az, hogy Luther szerint a szertartásokból csak azt kell megszüntetni és eltávolítani, amit az újszövetség egyenesen eltilt, Zwingli szerint pedig mindaz elvetendő, aminek hiányzik a bibliai alapja és eredete. E különbségből származnak a két irányú reformációnak egymástól különböző hitbeli fölfogásai. Ismerteti különösen Luthernek, Zwinglinek, majd Kálvinnak az úri szent vacsorában használt jegyek jelentőségére vonatkozó álláspontját, prédestinációról szóló véleményüket, az isteni gondviselésről, majd az apostoli hitvallás „szállá alá poklokra“ tételéről való felfogásukat. Zwingli felvilágosultabb gondolkodásából szárma-
