Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 5. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 193 archeológiái címszavak feldolgozása szigorúan tudományos nívón mozog, míg a tulajdonképpeni teológiai címszavak eúy részénél a feldolgozó mintha a gyakorlati építő és igehirdető célt tartotta volna jobban szem előtt, mint a szigorúan keresztülvitt tudományosságot.1 A különböző fogalomcsoportok, eszmekörök és a megfelelő bibliai helyek felsorolása mindenütt kimerítő. A „szent, szentség" rendkívül bonyolult és nehéz bibliai fogalmának fölelemzése, nüánszainak felsorolása tömörsége mellett is teljes és preciz. Lényegtelen megjegyzéseink a teológiai részben volnának, de ezekből csak mutatóba egy párat. így szerintünk az ősi sémita természeti istenfogalomban a szentség elsődlegesen a napistenségnek nem „a ragyogó, tiszta fényességét, világosságát" jelölhette, hanem a földfelettiségét, elkülönzött, megközelíthetetlen magasságban lakozását, — a „tisztaság, fényesség“ már csak másodlagos, derivat jelentésképpen jöhetett bele a fogalomba. (XII., 929. L. Baudissin, Studien z. sémit. Religionsgeschichte H. II.) A „teremtés" címszónál nem értjük, hogy Istennek a lelki világban véghezvitt teremtő aktusait miért kell csak „átvitt értelemben" való teremtéseknek mondani? Ugyanitt — bár az egész cikk felfogása a bibliai teremtéstörténet tekintetében rendkívül helyes és mindig fején találja a szöget — nélkülözzük az isteni és az emberi gondolatoknak, a vallásos világnézet és az egykorú természettudományos világkép elemeinek, szóval a kijelentésnek és az emberi tudománynak azt a pontos szétválasztását, amely nélkül ez a teremtéstörténet tudatlanok és a biblia ellenségeinek szemében örökre botránykő marad, illetőleg (mint a kommunizmus idején többször tapasztalhattuk) agitációs eszközül szolgál. (XIII., 972—73. V. ö. Szele M. Apologétika 56. 1.) A „Messiás" címszó messiási jóslatokul sorol fel olyan ószövetségi helyeket is, amelyek exegetikailag nem azok, noha a gyakorlati bíbliamagyarázat ilyenekül szokta őket értékesíteni (Gén. 3., 15., továbbá a „Náthán által Dávidhoz intézett messiási prófécia", vagyis II. Sám. 7., 12. kk., ahol pedig Salamonról van szó, v, ö. 14. b); aztán több zsoltár és zsoltárhely, melyeknek a Messiáshoz semmi közük nincs, legfeljebb a keresztyén értelmezés látott bennük később messiás-jóslatokat; És. 41., 2—3. — Cyrus; És. 7., 14., 8., 8. és 1. Móz. 49., 10., melyeknek messiási jóslatokul való felsorolásával a Lexikon önmagával ellenmondásba jut, v. ö. „Immánuel" és „Gematria" címszavak! stb.). „Szenvedő Messiás eszméje" a mi tudomásunk szerint nemcsak az újszövetségi kor zsidóinál „vált ismeretlenné" (X. 749.), de egyáltalán nincs is az ószövetségben (az Ebedh Jahve nem Messiás; Dilímann— Kittel. Alttest. Theologie 539., v. ö. 494—544 ; Kaftan, Dogm. 3—4., 1 A szerzők megjelölése az egyes cikkek alatt a nevek kezdőbetűivel (C. H. K.) nincsen következetesen keresztülvive ; legtöbb cikk névtelen. Az Előszó-ból azonban (s részben magánúton is) úgy vagyunk értesülve, hogy Kállay Kálmán tisztán archeológiái és földrajzi anyagot dolgozott fel az F.—M. betűk között, Czeglédy Sándor archeológiái, bibi. föld- és természetrajzi, történeti, irodalomtörténeti stb. címszavakat, míg a bibliai (teológiai) fogalmakat Hamar István dolgozta fel, mégpedig teljesen önállóan és eredeti módon.
