Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 5. szám - Fejér Lajos: Békesség
176 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Békesség a földön és az emberekhez jóakarat! Igen, békesség és béke. Ezt kívánja, ezt akarja az egész világ. Az egyik egyszerűen, mert ez örök emberi eszme vagy keresztyén gondolat; a másik azért, hogy bizonyos nemzeti, társadalmi célokat megvalósítson általa, vagy kereskedelmi, ipari okokból; az egyik az anyagért, a másik a szellemért. De mikor jön el az országa, mikép kell dolgozni eljöveteléért ? Különösen hogyan lehet és kell nekünk nevelőknek fáradozni érte? Itt a bökkenő. A sok tétova, hiábavaló kísérlet közt egy bizonyos. Az, hogy a béke gyönge plántája leghamarabb megfogan és szárba szökken, ha az iskolák veteményes kertjében, az embercsemeték fogékony leikébe ültetik jókorán arra termett jóindulatú iskolamesterek. Egy érdekes könyv jelent meg erről gazdag tartalommal. Nem csoda, ha gazdag, hiszen 18 nemzet fiai dolgoztak rajta becsületes, őszinte közakarattal, önzetlen buzgósággal és a használni akarás meleg vágyával. A Prága városában 1927. április 16—20. napjain tartott nemzetközi konferencia tárgyalásait és az ott előadott tanulmányokat gyűjti össze ez a munka.1 Az egyes gyűlésekről készült rövid jegyzőkönyv után (a gyűléseken állítólag kitűnően vált be világnyelvnek az esperantó), az előadók vagy bizottságok által előterjesztett munkálatok in extenso, egész terjedelmükben vannak benne közölve. Itt húzódik el az a gazdag erű, széles rétegű bánya, amelyből fejteni, szedegetni akarok, nem teli marokkal, mert arra sem időm, sem helyem, csak mutatóba néhány érc-fajtát megismertetni, hogy az olvasónak esetleg kedve jöjjön utánam böngészni. Első a sorban egy svájci híres pedagógus értekezése „A békére nevelésnek néhány lélektani problémája“ címen. A gyermeki lélek önként jelentkező első irányzata, úgymond, amellyel a béke eszméjétől ihletett nevelőnek gondosan számot kell vetni — a harci ösztön. Miután ez a lélektani jelenség kellőkép meg van állapítva, nyomban felmerül a gondolat, hogyan kell ezt a velünk született ösztönt nemes célok szolgálatába állítani ? Mikép lehet az önzést önzetlenséggé nemesíteni? A „sacro egoismust" úgy oltani be, úgy hajlítani, hogy az altruísmus szép gyümölcsét teremje. Ez a kérdések kérdése! Érdemes az elmélkedő tudós férfiú fejtegetéseit meghallgatni. Fődolog, úgymond, ezt a bizonyos ösztönt a háború és sport terén foglalkoztatni. Aztán jönnek szép fokozatos rendben egymás után az „alpinismus, platonisatio, objektivatio“. Felsőbb fokon tovább: a magasztosság, fenség példája (sublimatio). Szerencsére, ily programra megvalósításához maga a gyermek nyújt segédkezet. Első helyen kínálkozik mindjárt az ő társadalmi ösztöne, amelynek 3 főalakja van: a nyáj-érzés (instinctus gregarius), 1 Pierre Bővet: Travaux de la Gonférence internationale tenue a Prague 1927, Génévé. Bureau international d’Education, 4. Rue Charles Bonnet.
