Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 4. szám - Megjegyzések
160 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Megjegyzések. 1. A felekezeti iskolák állami segélyezése új módozatának megállapítása iránt intézett felterjesztést egyetemes konventünkhöz a tiszántúli ref. egyházkerület 81—1920. sz. határozatával. Az új módozat abban állana, hogy a felekezeti iskolafenntartók viseljék iskoláik összes dologi kiadásait, a magyar állampénztár pedig fedezze ezeknek összes személyi szükségleteit. A ref. egyetemes tanügyi bizottság 14—1931. sz. határozatában nem járult hozzá ehhez az indítványhoz, „mert ebben már nem kívánatos lépést lát felekezeti iskoláink államosítása felé“. Az egyetemes tanügyi bizottság e határozata meghozatalánál bizonyára az 1883. évi XXX. t.-c. 47. §. d) pontjára gondolt, amely kimondja, hogy ha az államsegély az egész fenntartási költség felénél több, az esetben a közoktatásügyi miniszter az egész intézetet közvetlen gondoskodása és rendelkezése alá veszi. Ref. egyetemes konventünk f. évi tavaszi ülésén fogja tárgyalni ezt a rendkívül fontos ügyet s reméljük, hogy magáévá teszi a tiszántúli egyházkerület javaslatát. Be kell ugyanis látnia mindenkinek, aki ismeri a protestáns iskolafenntartók súlyos anyagi helyzetét, hogy protestáns iskoláink az állami segélyezés mai módozatai mellett sokáig fenn nem tarthatók ; tehát olyan új módozat megvalósítására kell törekednünk, amely lehetővé teszi protestáns iskoláink fenntartását. Az új módozat megállapításánál pedig nem szabad tilalomfául tekintenünk a meglevő törvényeket és rendeleteket, hanem azok célszerű megváltoztatását kell követelnünk, amennyiben célunk elérésének útjában állanak. S itt mindjárt meg kell állapítanunk, hogy az 1883. évi XXX. t.-c. 47. §. b), c) és d) pontjai, amelyek az államsegélyes iskolákra kötelezővé teszik az állami tanterv követését s elrendelik az ilyen iskolák tanerői egyrészének állami kinevezését, az államsegély 50 százaléknál nagyobb volta esetén pedig az intézetek állami kezelésbe vételét: nemcsak a protestáns iskolák fenntartását teszik lehetetlenné mai megváltozott helyzetünkben, hanem szöges ellentétben is állanak az egész törvénycikk szellemével, amely egyáltalán nem kívánja a felekezeti iskolafenntartók közreműködésének kizárását a nemzetnevelés munkájából, sőt azt nélk ülözhetetlen szükségességnek tekinti. Ha tehát a protestáns egyházak mai anyagi helyzetében a protestáns iskolák nem tarthatók fenn az 1883. évi XXX. t.-c. rendelkezései szerint, akkor nem a protestáns iskolákat kell megszüntetni, hanem a lételüket gátló törvényt kell megváltoztatni, illetve az iskolák állami segélyezésének új, célravezető módozatát kell megállapítani. Ez elől a követelmény elől nem térhet ki a maga megtagadása nélkül mai államkormányzatunk, amely hangosan hirdeti a valláserkölcsös nevelés szükségességét s a felekezetek iskolafenntartási jogának tiszteletben tartását. Nem térhet ki, mert látnia kell, hogy az
