Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 4. szám - S. Szabó József: A református egyházat foglalkoztató fontosabb iskolai kérdések
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 131 konvent útján felhívja a vallástanári vizsgálóbizottságot, hogy a javaslattételében megnyilvánult helyes intenciót a vizsgálaton kellő szigorúság alkalmazásával biztosítsa. De ezzel nincs megoldva az a kérdés, hogy miért nem jelentkeznek a vizsgálatra, tehát miért nem vágyakoznak vallástanári állásokra becsvágyó, buzgó, kitűnő ifjú lelkészek? A dolog pedig ezen fordul meg. Itt kellene valamit tenni. A jelentkező selejtes elemekkel szemben alkalmazott szigorúság azt eredményezi, hogy a vizsgálóbizottság egyáltalában nem tud adni vallástanári okleveleket. Kikből választhatnak akkor középiskoláink, mikor a leikészi és tanári képesítésű tanáraink annyira megfogyatkoztak, hogy ma már egyetlenegy ilyen képesítésű vallástanár sincs református gimnáziumainkban. Igaz, hogy a múltban is, csak egy-kettő akadt. A református teológiai akadémiákat és tanárokat pár év óta erősen foglalkoztatja a vallás- és közoktatásügyi minisztertől megindított s az egyetemes konvent határozatával napirendre került rendkívül fontos kérdés, t. i. hogy a lelkészek a tanítói oklevelet is szerezzék meg. Ez már régebben is felmerült s bizonyos intézkedésekkel járt egyes egyházkerületekben, de egyetemesen, parancsoló formában most jelentkezik először. Célja, hogy a folyvást szaporodó törpe egyházak részére a lelkésztanítói állások szervezését lehetővé tegye s így kisebb gyülekezeteinket és elnéptelenedő iskoláinkat megmentse. A kiáltó életszükség vetette tehát felszínre. Az a mód, hogy teológusaink önkéntes vállalkozással szerezzék meg magánúton a tanítói oklevelet, nem vezet eredményre, ennélfogva a konvent a teológiai tanítás tantervébe illesztve, a négyéves teológiai tanfolyam keretei között, rendszeresen s minden lelkészjelöltre egyetemesen kötelezőleg kívánja ezt a kérdést megoldani (1929. évi 102. sz. határozat). Ez alapon a sárospataki és pápai teológiai akadémia munkába is vette a lelkészjelöltek tanítói képzését. De a teológiai tanároknak a múlt évben Budapesten tartott országos konferenciája kimondotta, hogy „az egyidejű leikészi és tanítói képzést össze nem egyeztethetőnek tartja a lelkészképzés tudományos és gyakorlati színvonalának megóvásával s bármennyire látja is a megoldandó kérdés nagy fontosságát és bármennyire keresi is a tantervrevizió és az esetleg öt évfolyamra való kiterjesztés keretében a tanítóképzés megoldását, kielégítő módot erre nem talál." Arra hívta fel tehát a konvent figyelmét, hogy a segédlelkészképesítésű ifjakat többféle jótéteménnyel és a tanítói oklevél megszerzésére fordítandó egy évnek a segédlelkészi szolgálatba való betudásával ösztönözzön a tanítói képesítés megszerzésére, valamint azoknak az ifjaknak is különböző kedvezmények nyujtassanak, akik az érettségi bizonyítványon kívül tanítói oklevéllel is jelentkeznek a teológiai akadémiákon leendő felvételre. Az egyetemes tanügyi bizottság ezt a véleményt az egyes egyházkerületekhez utaltatja, „hogy vállalják-e egyenként vagy egymással társulva annak a lehetővé tételét, hogy teológusaink a segédlelkészi vizsga letevése után a kötelező két segédlelkészi év egyikén tanítói oklevelet szerezhessenek.“ Legalkalmasabbnak tartaná e célra egyéves
