Protestáns Tanügyi Szemle, 1931

1931 / 3. szám - Egyházi és iskolai hírek

118 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE őrlí a pedagógus idegzetét, derűs világnézetét, boldog optimizmusát pedig az élet minden csalódása közt is megőrizte, s teste erős és rugékony, lelke derűs és ifjú maradt haláláig. Áldásos és példaadó volt az az élet, amelyet Hollós János élt, s ha cseleke­deteinek rugóit és indítékait keressük, meg kell állapítanunk, hogy hit, szeretet és munka volt életének legfőbb tartalma. Bár nem viselte Luther köntösét, papi mi­volta „character indelibilis“ maradt nála ; lelkészi esküjét élete végéig híven meg­tartotta s vallásos világnézete egész lelkét átitatta. Életében és cselekedeteiben pedig hatalmas erővel nyilatkozott meg a szeretet; ennek szava mindig elnémította benne a harag erejét, ez tompította nála a szigorúság élét. Ha valakiről, őróla teljes igaz­sággal lehet megállapítani, hogy a szív embere volt, s meleg szívének jóságát a gondjaira bízott ifjúság s a tanári kar, melynek minden egyes tagjához erős baráti szálak fűzték, egyaránt érezte. A szeretet szavának sugallatára kereste mindig a békés kiegyenlítés útját, s a szeretet erejével, mely minden szavából kicsengett, minden tettéből kisugárzott, tudta érzelmi egységbe vonni munkatársait s köztük a zavartalan harmóniát fenntartani. A soproni líceumnak jó közszelleme nem kis mér­tékben az ő érdeme. Férfikora munkásságának színtere az az iskola volt, melynek valamikor egyik legjobb diákja, majd 36 éven át tanóra s ebből 18 éven ót igazgatója volt. Féltő és aggódó szeretettel vette körül iskoláját, őrizte évszázados, nemes hagyományait s szolgálatába állította nagy munkabírását. A munkában pedig mindig előljórt s fárad­ságról sohasem panaszkodott. Tevékenységének fő színhelye szívéhez nőtt iskolája volt, de azért maradt ideje és érdeklődése egyházának és városának ügyei és a társadalmi élet számára is. Hosszú idő óta s egész haláláig tagja volt a város tör­vényhatósági bizottságának, élénk szerepet játszott a soproni evangélikus gyülekezet életében s hivatalánál fogva részt vett az egyházkerület és egyetemes egyház ügyei­nek intézésében is. Még a testnevelés ügyében is buzgólkodott (fiatal korában torna­tanítói oklevelet is szerzett s éveken át tornát is tanított), s évtizedek óta mint elnök vezette a jóhírű, régi Soproni Tornaegyesület működését. Önzetlenül és sokat dol­gozott a köz érdekében, társadalmi és közéleti munkájával pedig magának tiszteletet, állásának megbecsülést szerzett. Azok közé a kevésszámú, szerencsés emberek közé tartozott, akiknek csak barátjaik vannak, irigyeik, vagy ellenségeik nincsenek. De hiányzott is egyéniségéből minden olyan tulajdonság, amivel haragosokat szerez­hetett volna magának. Szívének jóságával csak szerénysége vetekedhetett, előzékeny és szeretetreméltó természetével pedig mindenkit megnyert, akivel csak összehozta az élet. Emléke kitörölhetetlenül bele van írva a soproni líceum annaleseibe s örökre belevésve kartórsainak és tanítványainak szívébe. Hollós János János 1867-ben született Győrött. A gimnázium négy alsó osz­tályát szülővárosában végezte, a négy felsőt a soproni líceumban s ugyanott tett érettségit, Majd a soproni evang. teol. akadémia hallgatója lett s teológiai tanul­mányait a hallei egyetemen fejezte be. Hazatérvén külföldről, felavatták lelkésszé, de nem vállalt lelkészi állást, hanem beiratkozott a kolozsvári egyetem bölcsészeti karóra s ott a latin nyelvből és a történelemből középiskolai tanári oklevelet szerzett. Egy évig a bonyhádi evang. gimnázium tanára s szintén egy évig a soproni teol. akadémia előadója volt. 1896-ban választották meg a soproni evang. líceum taná­rának, 1913-ban pedig az egyházkerület bizalma az igazgatói székbe emelte. Bölcs vezetésének és nagy munkabírásának köszönhető, hogy iskolája meg tudott küzdeni

Next

/
Thumbnails
Contents