Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 3. szám - Dr. Horváth Károly: A honismeret megalapozása a költészetben
94 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Maga a történet, amit e regény megörökít, egyszerű, de közben megismerkedünk az emberek jellemével, a házzal, a lakással, a falu utcáival. Az idősebbek elmondják a vidék történetét, a hozzájuk fűződő meséket, mondákat, regéket. Elkísérjük a gyermekeket az iskolába, halljuk feleleteiket, velük játszunk a tengerparton és a réteken, a gyermekünnepélyeken. Benézünk a kocsmába, ahol a parasztünnepélyeket tartják. Felvonulnak itt előttünk az öregek, fiatalok, férfiak és asszonyok, legények és lányok. Nem marad ki a templom sem, megtudjuk, kik hiányoznak az egyes padokból. „így vezet az író keresztül-kasul a faluban, utcákon és utakon, minden zegzugot megmutat, majd ide vezet, majd amoda, egyszer egy házat kerülünk meg, máskor egy kunyhót, egyszer egy paraszt körül, máskor egy napszámos körül járunk, de mindig körben, köröskörül, hogy mindent és mindenkit minden oldalról lássunk" — mondja Loewenberg Frenssenről. A hazai levegőbe, viszonyokba való mélységes elmerülés, az a határtalan szeretet, mellyel az egyes írók övéiket szívükhöz szorítják, azok a hatalmas, hangulatkeltő természeti képek, melyekkel az írók a hazai földet bemutatják, a történeti elbeszélések, melyekben kifogyhatatlanok, a jellemrajzok azok a tulajdonságok, amelyek összekapcsolják a Heimatkunstot és a Heimatkundet. Csak ilyen lelkes munkával lehetett elérni, hogy a Heimatkunde meghódította Németországot, felébresztette a nemzeti érzésen belül a szülőföld szeretetét, az otthonihoz való örök vonzódást, a falusiak megmaradását falun. Nem jelentéktelen dolog ám ez nemzetgazdaságilag. Ha megnézzük a francia irodalmat, mindenütt azt olvassuk, hogy elnéptelenedik a francia falu. Már a háború előtt is tömegesen tódultak a francia parasztok a városokba. Lenézett, megvetett élet a francia falusi lakos élete. Meline miniszter korában történt a múlt század végén, hogy a párizskörnvéki kerület prefektúrája 400 állásra hirdetett pályázatot s erre a pályázatra azután 50.000, legtöbbnyire vidéki és falusi ember nyújtotta be a kérvényét. 35.000-en pályáztak útkaparónak, 7000-en hivatalszolgának, 5000-en iskolaszolgának, stb. A múlt évben pedig a párizsi L’ Illustration c. folyóirat már fényképeket közölt az elhagyott francia falvakról, a „romokról“. A falusiak otthagyták a falut, estek a terményárak, a városba kezdtek tódulni. Aki tehette, pénzzé tette földjét, házát, a tömeges városba való tódulás miatt azonban nem tudta mindenki eladni a birtokát, házát. Ezek sokszor ott hagyták veszni a házat, gazdaságot, behúzódtak a városba, mert annak csillogó kultúrája megbabonázta őket. S most mi történt a „legyőzött" Németországban. Az ősz Sohnrey Henrik, aki valaha „Das Land" c. lapjában megindította a szervezett Heimatkunst és Heimatkunde mozgalmat, most megindította a falufejlesztést. Schleswig—Holsteinban olyan falvakat épített, ahol a parasztházak a mi tisztviselő-házainkkal versenyeznek. A termelést, a szervezést az állam irányítja, nincs is kétségbeesés, azt termelnek, amit el is tudnak adni. Nincs fölösleg, a szervezet, a szövetkezet jól dolgozik. De a falusiak nem is tódultak be a városba, megmaradtak falusinak városi kul-
