Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 1. szám - Borsos Károly: Új esztendő
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 1 ÚJ ESZTENDŐ köszöntött ránk ismét, rejtélyes arccal, titokzatos mosollyal. A mosolyból szeretnénk biztató, bátorító ígéreteket kiolvasni, de nagyon nehezen megy. Amerre tekintünk, mindenfelé ijesztő bomlás, bizonytalanság jeleit látjuk. Világválság nehezedik az emberiségre. Az emberi kultúra, civilizáció büszke épülete inogni látszik s nem látunk sehol bizalomkeltő mentő ötletet az épület megerősítésére, tervszerű átalakítására. Az emberi bölcseség mintha felmondta volna a szolgálatot a jelentkező bajok, a fenyegető veszedelmek áradatával szemben, nem talál kiutat az örvényből, melybe belekerült államok, társadalmak, egyének élete. Az általános bomlás, romlás közepette itt ingadozik, roskadozik a mi kis magyar szigetünk s e kis szigeten a mi magyar protestáns egyházunk is. Hogy mentsük meg, hogy segítsünk rajta ? Ennek a gondja emészt bennünket is, egyházunk szerény, igénytelen szolgáit, de végsőkig elszánt katonáit. Szükségét érezzük hát, hogy elmondjuk, ami szivünket aggasztja, s azt is, ami még reménnyel táplálja. Kettős válság emészti, sorvasztja magyar protestáns egyházainkat, a reformátust és evangélikust egyaránt: lelki és anyagi válság. Az egyháztagok igen kicsiny százaléka rendelkezik erős, egészséges felekezeti öntudattal. Kevesek lelkét hevíti, edzi, emeli a hétköznapiság szintje fölé az a boldogító tudat, hogy magyar reformátusnak, magyar ág. h. evangélikusnak lenni nagy, szent dolog, nagy, szent kiváltság, amely nagy kötelezettségeket ró az egyénre, de nagy, szinte emberfeletti erőket is kölcsönöz annak, a nagy kötelezettségek végzésére. E tudatnak a hiánya teszi az egyháztagokat erőtlenekké az élet küzdelmeivel, más egyházak hódító kísérleteivel szemben, ez teszi gyengékké az egyháztagsággal járó anyagi tethek viselésére is: ez a lelkiválság.
