Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 2. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 59 mi is, akiknek nem jutott osztályrészül ennyi tapasztalat közvetlen szerzése. Jóllehet elsősorban a népiskolákkal foglalkozik s azokban ismerteti a legújabb kísérleti törekvéseket, mégis okulhatunk belőle, sőt a közép- és felsőiskolákra is kiterjed a figyelme (44., 65., 28. lap). Vezető gondolat: a munkaiskola gondolata. Booker Washington kísérleteire felfigyelt az egész kultúrvilág. Ez átkerül Dortmund-, Augsburg-, Münchenbe, hol Kerschensteiner emeli világhírre az óvodától az egyetemig. Hívei buzgón terjesztik eszméit (Montessori; Petersen egyetemi gyakorlóiskolája; lipcsei iskola'. Seinig módszerének érintése után áttér Gaudíg ismertetésére. Ha minden külföldön járó így összegezné tapasztalatait, nem volna sokszor kárbaveszett a pénz és az idő, s okulást nyújtana a többieknek is. E kis füzet mindenképpen valóra váltja a Comenius De cultura ingeniorumjában hangoztatott kívánalmak 5. pontját. Kár, hogy tartalomjegyzéket s névmutatót nem csatolt szerző a kis füzethez. Gulyás József. Perlaky Lajos: Korunk sportőrülete. Budapest, 1929. Ára 1'20 P. Szerző e kis füzetecskében a napjainkban túlságba vitt sportkultúra veszélyeire hívja fel az olvasó figyelmét. Az emberi test erőinek arányos fejlesztése végett, rendszeres mozgásra, testi munkára s akinek erre sem ideje, sem alkalma nincs, annak bizonyos sportszerű szórakozásra feltétlenül szüksége van, mert a testi és lelki épség, testi és lelki munkakészség, fegyelmezettség, önuralom, egészség, kedély fejlesztésére és fenntartására a leghatalmasabb eszközül szolgálnak e foglalkozások. A sport tehát, amelyhez minden testi mozgást, még egészségügyi sétákat is hozzászámítunk, egyénileg nem öncél, hanem az egyén egészségének, edzettségének, munkaképességének fentartására szolgáló eszköz, amelyet gyakorolni minden embernek kötelessége nemcsak önérdekében, hanem a közéletre hasznos munkásságának fokozása szempontjából is. Napjainkban azonban a szükséges testi mozgás gyakorlása, mint sport,az életszükségen felül öncéllá,cirkuszi mutatvánnyá, a versenytársak feletti győzelem kivívásának eszközévé fejlődött s nyilvános versenyeivel a tömegben a sportért való rajongás szenvedélyét váltotta ki. Valóban úgy tűnik fel, a szerző szerint, hogy a mai sportszellem az erkölcsi és eszmei erők fölényét meg akarja dönteni s az érvényesülés minden lehetőségét az izmos kar és csontos ököl számára kívánja biztosítani. Ma e túlzó felfogás a testkultúrát, a fizikai fölényt, szép testet, kemény izmokat, hajmeresztő bátorságot, testi kiválóságot túlbecsüli a szellemkultúra felett. Egy sportdiadal többet használ a mai embernek az életben való elhelyezkedés szempontjából, mint a diploma. A szellemi élet díszeinek egy megfeszített munkával eltöltött élet alkonyán be kell érniök egy 20—23 terítékű jubileumi bankett-asztal szerény dicsőségével, ugyanakkor 18 éves sportfiúk mindent elérnek, mit valaha a legmegfeszítettebb munkával és legsugárzóbb tehetséggel ember elérhet: pénzt, hírt, dicsőséget... Egyes sportok lehetnek szépek, gyönyörűek, de a tömegnek, mely ezres csoportokban szemléli a versenyt, nem a szép, hanem a vér, izgalom, ordítás kell. E sportőrület
