Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 1. szám - Nagy Miklós: A túlterhelés könnyítése az alsó négy osztályban
12 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE hosszú ás bonyolult mondatokat kell tárgyalni, amilyeneket a magyar nyelvtan kapcsán még nem találnak a tanulók. Föltétlenül szükséges az olvasmányok alapos kiválogatása. A magam részéről egy-egy alsó osztályban feltétlenül elégnek tartanám legfeljebb 20—20 oldal letárgyalását, olyanformán, hogy ezek alapján a tanuló mégis összefüggő képet kapjon a latin királyok történetéről. A tanár által szerkesztett magyar mondatok latinra fordításával az elmaradt részletekkel is meg lehetne ismertetni a tanulókat, sőt súlyt helyeznék arra is, hogy havonként összefoglalják magyarul a római történetet. Ugyanígy lehetne eljárni a köztársaság történetével is. Ha kevesebb anyagot alaposabban átveszünk, ezen a fokon többet használunk, mintha sok olvasmányt tárgyalunk, de felületesen. Phaedrusnál tennék legkevesebb megszorítást. Phaedrus kell a tanulóknak, szeretik és érdeklődésüket is itt lehet legjobban megfogni. Sőt pótolnám a felvett anyagot a phaedrusi mesék magyar átdolgozásainak és feldolgozásainak olvastatásával esetleg a magyar órák keretén belül. Ovidius a tanulóknak nehezebb, a 14 éves gyermek világszemléletéhez sem nagyon illő. Azért Ovidiusból megelégedném 2—2 vers feldolgozásával a Methamorphoses, illetve a Fastí-ból. Inkább itt is elolvastatnék magyarul néhány ovidiusi verset. Jobb tanulók olvasmányainak kiegészítéséül ajánlatos a Juventus c, ifjúsági folyóirat nézegetése is.. Kár, hogy református szellemű hasonló lap nem áll rendelkezésünkre. A második fontos feladat a szókészlet folytonos gyarapítása. Ezen a fokon nagyon fontos feladatnak tartom. Ha itt hanyagolunk, a felsőbb osztályokban nem fogunk boldogulni. Nagy gondot és fokozott figyelmet igényel azonban a tanár részéről a szókészlet okszerű gyarapítása. Ma, amikor a német Mertner nyomán a nyugati népek nyelveinek szavait gyakorisági indexekkel látják el, amikor egy angol tudós összeszedte azt az 500 szót. amivel minden angol író gondolatát ki lehet fejezni, — nem lehet az a célunk, hogy ezerszámra erőltessük a latin szavak megtanulását az elfeledés, vagy a soha többé nem használás számára. De igenis tanítsuk meg azokat a szavakat, amikre szükségük lesz a tanulóknak, mégpedig tanítsuk meg azokat alaposan. Itt ne gyakoroljunk kíméletet. Követeljük meg a szavak pontos megtanulását s szorítsuk erre minden eszközzel és helyesen alkalmazott szigorúsággal a tanulót. Gondoljuk meg, hogy heti 6 óra évenként 198 latin órát jelent, — ami a 28 dolgozatírási és mondjuk 30 ismétlési óra leszámításával még mindig 140 évi órát jelent szavak tanítására. Ha minden órában átlag 5 új szót tanítunk meg (eleinte kevesebbet, később többet, de egy órára 8-nál többet semmiesetre sem), akkor is 700 szóval gyarapítjuk a tanulók ismeretét évenként. Ez négy év alatt 2800 szót jelent. Micsoda szókincs ez, ha helyesen válogatjuk össze. Bizony, ezzel a szókinccsel már nyugodtan foghatunk az auktorok olvasásához. Vigyázzunk azonban arra, hogy a szavak megtanulása a tanulók feladata, a megtartásra azonban a tanárnak kell ügyelni. Legyen ezért a tanárnak állandóan regisztere a megtanult szavakról és azokat új mondatok, fordulatok kapcsán kavarja fel minden órán a tanulók emlékezetében.
