Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 2. szám - Megjegyzések
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 67 kipallérozására, alkalmasak arra, hogy segítségükkel a magyar nemzet számára olyan vezető intelligenciát nevelhessünk, amely a múlt és jelen alapos ismerete alapján biztosan tekint a jövendőbe, tisztán, világosan látja a jelen követelményeit, határozott, biztos látással jelöli ki a jobb jövendő felé vivő utakat, választja kt a jobb jövendő kiküzdésére alkalmas eszközöket. Igenis, ilyen meggondolással kell kiválogatnunk a jövő középiskolájának tananyagát, szigorúan ügyelve arra, hogy a sok-sok szellemi kincs közül csakis azokat válogassuk ki, amelyek az elérendő célra feltétlenül szükségesek, igazán nélkülözhetetlenek, s csakis annyit válogassunk ki, amennyinek birtokbavételére a közepes tehetségű, fejlődésben levő ifjú ember, testi és szellemi egészségének veszélyeztetése nélkül, igazán képes. A kiválogatásnak tehát nagy gonddal, minden elfogultságtól, elhamarkodástól mentesen kell történnie. A nemzet ifjúságának testi-lelki egészsége, a nemzet jövendője forog kockán a középiskolai reform megalkotásánál. Erről nem szabad megfeledkezni. B) De hát kik végezzék el. kik tudják elvégezni jól ezt a sorsdöntőén fontos feladatot, az új középiskola tananyagának alapos, gondos kiválogatását? Szerény véleményünk szerint azok, akik ismerik és helyesen értékelni tudják az emberiség szellemi kincstárának anyagát, akik alaposan ismerik az ifjú lelkek teherbírását, vagyis tudósok és gyakorló pedagógusok. A miniszter úr négy cikkének olvasása után nagyon aggódunk, hogy a miniszter úr nem ezekre fogja bízni a középiskolai reform megalkotását. C) A mai túlterhelést akarja megszüntetni a latin hátraszoritásával, — mondja a miniszter úr, pedig egészen bizonyos, hogy nem a latin s nem is valamelyik tárgy egymagában, idézte elő a mai túlterhelést, hanem igenis az 1924-ben és 1926-ban kiadott új tanterv, amely kellő körültekintés nélkül, az ifjúság lelkét ismerő középiskolai tanárok meghallgatása nélkül jött létre. Ezt az új tantervet tehát egészében meg kell reformálni a fent említett szempontok szerint úgy, hogy a miniszter úr jelszava, a „kevesebbet, de jól“, — teljes mértékben érvényesüljön. Ez a fontos, ez a sürgős feladat. Hogy a latin milyen helyet foglaljon el az új reformban, azt bízzuk a lelkiismeretes szakértőkre, de igazi szakértőkre, ne pedig a nagy közvéleményre. Ha a test ápolására, nevelésére, épségben tartására szükséges eszközök, gyógyszerek kiválogatását a nagy közvéleményre bíznák, nagy baj lenne abból. Épp oly nagy bajt idézhet elő, ha az ifjúság szellem-erkölcsi nevelésére szükséges eszközök kiválogatását a nagy közvéleményre bízzuk. Borsos Károly. 2. Hogyan képezze magát tovább a földrajz tanára? Nem csak a papra, de a tanárra is méltán vonatkozik az ismert közmondás, hogy holtig kell tanulnia. Tanulni kell azért, mert a tudomány haladásával szakjában olyan új dolgok, fogalmak, eredmények kerülnek elő, amelyek nemtudása hamarosan méltatlanná teszi őt e szép hivatás viselésére. De tovább kell a tanárnak — különösen a magyar tanárnak — képezni magát, mert azt láthatjuk, hogy szomszédos álla-
