Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 10. szám - Hazai és külföldi irodalom
156 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE kortörténeti viszonyok rövid megjegyzésével, mindenik vallásos személyiség a maga korába van beállítva és életük, magának egész Izraelnek sorsváltozásai úgy előadva, hogy azok belső lelki rugói nyilvánvalókká legyenek, hogy így a gyermek a maga örök „miért" kérdésére a legvilágosabb feleletet kaphassa meg. Mindez a lélektani szempontoknak megfelelőleg, az alsó négy osztály számára a bibliai ősidők mondaszerű történetében és Jézus csodás cselekedeteiben van előadva, mig az V—VIII. osztálynak szánt kötetben Mózestől kezdve egységes történeti képben és Jézusnak s ellenségeinek beszédeiben, nagyobbrészt Márk szerint, de a bibliai helyeknek mindenütt pontos feljegyzésével. A második kötet külön fejezetben tárgyalja magát a Bibliát, iskolapéldáját adva annak, hogy a legmodernebb, sőt legmerészebb idevonatkozó tudományos kutatásokat is hogyan lehet és kell értékesíteni a nép gyermekei számára. Mint az egész művön, a bibliai földrajz előadásán is végig vonul a „Religion und Leben“ nagy elve. A földrajzi száraz definíciók helyett utaztató módszerrel közli Palesztina régi és mai földrajzát, a Genezáret-tó vidékéről pedig egyenesen egy ott járt utazó eredeti naplóját adja, egyszerű olvasmánynak is rendkívül érdekfeszítő módon. A második főrész az egyháztörténelmi anyag közlése. Itt is ugyanazon elvek érvényesülnek, mint a bibliai történetek taglalásánál. Itt ugyan már nem összefüggő, egységes egyháztörténetet ad a mű, hanem történeti sorrendben egymás mellé sorakoztatott képeket nyújt minden korból, legbensőségesebben a cselekedetek könyvével kapcsolatos részt, egészen a bibliai történetekkel azonos módon és a Luther életrajzát, korabeli feljegyzések vagy szaktudósok könnyed, magávalragadó, szinte regényes stílusában. Az alsóbb négy osztály számára itt is a mondái, legendás rész a túlnyomó, a felsőbb négy osztály kötetében pedig az oknyomozó, belső, lelki szükségképpeniséget kidomborító történelem. Ennél a résznél jellemző a középkori vallási élet jelenségeinek teljes méltánylása, a középkori egyház alapvonásainak, a szerzetesség, assisi szent Ferenc életeszményének bőséges taglalása, de különösen az ősgermánok, frankok megtérésének odaadó, lelkes tárgyalása, aminthogy általában az apologetikus, felekezetieskedő vonás legsoványabb az egész műben. Mindebből valósággal árad a nagy germán faji öntudat és felekezeti felsőbbség fölénye, valamint kitűnik, hogy nyugaton, a németeknél nem maradt annyi gyászos emlék a szívekben a régi katolikum iránt, sem visszamenőleg, sem napjainkban, mint — nálunk, így ami egy magyar református előtt feltűnő, a németeknél természetes. — Az egyháztörténelmi rész — melynek utolsó harmadát a bel- és külmisszió történetéből vett képek alkotják — napjaink történetével ér véget (az 1919-es időkben a Keleti-tengeri német tartományokban lefolyt bolsevista keresztyén üldözésekről), hogy a nagy gonddal, többnyire egykorú krónikák, önéletrajzok, vagy szakemberek eredeti közléseiből összeállított és csoportosított történelmi képeket egészen el napjainkig, egybefűzze az evangélium örökérvényüségének szemlélhetése. Az egyháztörténelmi résszel kapcsolatban külön kiemelendő az,
