Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 1. szám - Külföldi lapszemle
33 szetűek, mintha szakszerűen képzett atléták nevelése volna az eszményük. A fiúkkal megértetik jó korán, hogy egy kollégium értéke legfőkép a football csapata sikerétől függ, hogy a játék lényege tulajdonkép a nyerés vagy veszteség és hogy egy jó footballista többet ér az első diáknál. Az útleíró itt egy kicsit élénkebben, majdnem kíméletlenül fejezi ki magát, mert tüzeli, bántja az a gondolat, hogy Anglia maga nem rég, kicsi híjjá, hogy arra az útra, arra a csalóka csapásra nem tévedt, amely Amerikát hovatovább a nemzeti csapás ingoványába viszi. Végül feltűnt a mi vezetőnknek, mennyire el vannak maradva a 14 éves amerikai fiúk tanulmányaikban az egykorú angol tanulók mögött, amely szokatlan jelenség okát ő egyenest az iskolai rendszer rovására írja. Értelmesség dolgában mégis, őszintén elismeri, az amerikai diák nem enged angol társának; sőt bizonyos mértékig könnyebb hajlítani, oktatni, mert nem oly bátortalan, nem zárkózott és a nemes hevület, a lelkesedés tüze hamarább kigyullad benne, ha egyszer az érdeklődése megvan nyerve és tanárjában inkább barátot lát, mint jól felhúzott, szabályszerűen működő gépet. Egy másik angol, a Revue-nek ugyancsak a 9. számában, az az angol iskolák vizsgarendszeré-ről tesz meglepő nyilatkozatokat. Az ő vizsgáik, úgymond, a „curriculum academicum", az akadémiai jelleg és szellem bélyegét viselik magukon máig. Ennélfogva nem csuda, ha az apa azzal a jóeleve kieszelt számítással íratja be fiát a középiskolába, hogy a fiú évek múltán az egyetemre kerül majd; valamint a gyermek esze is folyton a főiskolák tája felé kalandozik. (Ki merné mondani! egész máskép van nálunk ?) Nos, az ilyen „humanista nimbuszban tetszelgő intézetek, legyünk őszinték, nagyon megértek a mélyig ható reformra. Jól illik reájok a vergiiiusi sor: Claudite iám rivos pueri, sat prata biberunt. . . Annak az egyre szaporodó nagy tömegnek szellemi szükségleteit (1904-ben 97.698, 1927-ben 400.000-nél több volt a jelentkező), amely kapuik előtt mind türelmetlenebbül tolong, nem bírják már kielégíteni. És mi a vége ? A tudás, a műveltség jelentéktelen valami — a vizsga, a bizonyítvány minden — a világ szemében. „A vizsgák rendszere a maga egészében nem kívánatos előttünk" — jelenté ki nemrég programm-pontul a Labour Part. Sőt azt szeretné ez, ha a középfokú oktatáshoz mindenki hozzáférne és az elemi iskola elvégzése után a gyermek a tanítója egyszerű ajánlatára bejuthatna oda. Mivel pedig a vizsgarendszer mindaddig szükséges rossz szerintük, amíg az állam vagy társadalom megköveteli az iskolában szerzett ismeretek bizonyítását, — egyes nevelők a különféle vizsgának csak részben való eltörlését kívánják, pl. csupán olyan növendékeket köteleznének rá, akik szabad (liberális) pályákra készülnek ; a nagy tömegtől elég lenne egyszerű igazolása annak, hogy ez s ez 4 vagy 6 évig járt bizonyos tanfolyamokat s ezalatt kielégítő eredményt tanúsított. Mások megint ázentül hiszik, eljön majd az az idő nemsoká, amikor a vizsga-intézmény a dolog természeténél fogva megszűnik. Az ^ PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE (
