Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 9. szám - Egyházi és iskolai hírek
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 127 Egyházi és iskolai hírek. Dóczi Imre meghalt. Tudtuk, hogy fenyeget bennünket ez a gyászhír, mégis megdöbbentünk, mikor csakugyan megérkezett hozzánk.* Elvégeztetett. Ennek a kivételesen nagy és erős embernek is meg kellett halnia. Alázattal hajiunk meg Isten rendelése előtt. De szívünk megremeg, lelkünk nehezen tud beletörődni a gondolatba: Dóczi Imrét nem látjuk többé földi szemeinkkel, nem kopogtat be többé hozzánk szigorú és nekünk mégis kedves, jóságos arcával, hogy számonkérje tőlünk sáfárkodásunkat, hogy igazságos ítéletet mondjon végzett munkánkról, hogy tündököljön előttünk nagy tudásával, tiszta látásával, emelkedett gondolkodásával, lelki nemességével, a köznapiság porából egész környezetét felemelő csodálatos egyéniségével. Önkéntelenül, leküzdhetetlenül, az a gondolat tolakodik elénk : — az ilyen embernek nem volna szabad meghalni, élnie kellene nemzedékről nemzedékre világító lámpásul, biztató, bátorító vezérül, példaképül, hogy íme gyarló emberi testben is mennyi kiválóság felhalmozódhatik, hogy gyarló ember is milyen sok nagy erény birtokosa lehet 1 Vigasztalódjunk. Dóczi Imre tényleg nem halt meg. Teste eltávozott közülünk, de szelleme itt maradt s itt fog maradni közöttünk időtlen időkig, a nemzedékek egész sorozatában. Óh hány tanuló, hány tanár lelkét emelte fel, edzette meg, igazította helyes irányba, serkentette kitartó munkára, lelkesítette nagy eszmények követésére 1 Ki tudná megmondani ? Mindezekben az ő lelke dolgozott, dolgozik s mindezek tovább-tovább adták, adják, a tőle kapott hatásokat nemzedékről nemzedékre. Él hát, élni fog továbbra is Dóczi Imre köztünk, a magyar lelkekben, s szelleme gazdag gyümölcsöket fog még termelni a magyar jövendő számára. Töröljük le könnyeinket s haladjunk tovább rendületlenül, a tőle tanult határozottsággal, az ő nyomdokain ! Előre ! Borsos Károly. Dóczi Imre temetése folyó hó 13-án délután 2 órakor volt Debrecenben, óriási gyászoló tömeg részvételével. A nagytemplomban dr. Baltazár Dezső püspök mondott gyönyörű alkalmi imát, az ima előtt és után a főiskolai kántus énekelt. A nagytemplomból a Kossuth-utcai temetőbe vonult az impozáns gyászmenet, a református középiskolai és főiskolai fiú- és leánytanulók sorfala között. A temetőben a Tisza István Tudományegyetem nevében Kállay Kálmán dr., hittudományi professzor, a tiszántúli református középiskolák, a kollégium és az Országos Református Tanáregyesület nevében vitéz Bessenyei Lajos dr., debreceni gimnáziumi igazgató, a Református Tanáregyesület központi alelnöke, a sárospataki református kollégium és a Pataki Öregdiákok Szövetsége nevében Rácz Lajos dr., a nagykőrösi református gimnázium és az Arany János Társaság nevében Horváth József tanár búcsúzott el nagy halottunktól. A Tiszántúli Református Egyházkerület és a Debreceni Református Kollégium, továbbá az Országos Református Tanáregyesület az alábbi gyászjelentéseket adta ki: „A Tiszántúli Református Egyházkerület Elnöksége és a Debreceni Református Kollégium Igazgatósága mély fájdalommal, de Isten akaratában való megnyugvással * Mikor a bírt kaptuk, első cikkünk már kikerült a sajtó alól.
