Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 9. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 117 az Anyaiskolát is. 2. A nevelők jönnek aztán. 3. A közös iskola ezek működésének helye. 4. A jó könyv, mellyel „ha megtelik valamely nemzet tömege, az fényben fog élni." 5. „ A tudós, kegyes, ékes beszédű emberekkel való gyakori társalgás. 6. Öntevékenység, önképzés, személyes próbálkozás. 7. Bölcs hivatalnokok. 8. „Mindenek felett szükséges" pedig „az Isten kegyelme." E tényezők biztosítására és munkába állítására hívja fel a magyarság figyelmét, akiket szinte Petőfire emlékeztető szavakkal buzdít. „Talán tízszerte több gyönyörűségetek és ragyogásotok lehetne, ha javaitokat ismernétek és azokkal élni tudnátok. Minden egyes parasztotok nemesi életet tudna élni, minden egyes nemesetek fejedelem módjára duskálkodhatna a kincsben és gyönyörűségben." Lesújtó most a véleménye még latinságunkról is, noha nálunk — elismeri — általánosabb a latin tudás, mint bárhol másutt. A vele egykorú Zrínyire emlékeztető szavakkal serkent előre: „Látom és nem habozom igazán erősítgetni: ha ti, hunjaim, tudtok élni tehetségetekkel, bölcseség dolgában Európa egy népénél sem lesztek hátrább." Nevezetessé teszi a beköszöntő beszédet az is, hogy említést tesz benne arról, hogy „ennek a ti iskolátoknak már alapításának kezdete óta a most folyó évben százados jubileuma lesz." Elmondta pedig e beszédet 1650. november 24-én! Fontos támaszpont a pataki iskola alapítási évét keresők előtt. A fordítás sokszor a folyamatosság rovására is hű igyekszik lenni, ezzel bizonyos kenetességet és régies ízt kölcsönöz munkájának. Hálás lehet Gulyás Józsefnek nemcsak Patak, hanem az egyetemes magyar neveléstörténet is ! (Nagykőrös) Toros László. Futó Jenő dr.: Gárdonyi Géza. Monográfia. Hódmezővásárhely, 1930. 259. lap. A szerző mintegy 140 apró értekezést és nagyszámú újságcikket említ a Gárdonyiról szóló irodalom cím alatt s mégis, bár annyi különböző egyén foglalkozott már a Jókai—Mikszáth utáni legnagyobb magyar regényírónk alakjával s irodalmi jelentőségével, mint a falat kenyér, annyira szükség volt erre az összesítő, egyöntetű feldolgozásra; ez a minden oldalról teljesen kimerítő s lelkiismeretes gonddal készült monográfia a hézagpótló művek közé tartozik, amelyet örömmel kell üdvözölni. Nemcsak azért figyelemremeltó alkotás, mert első s ezideig egyetlen beható Gárdonyi jellemrajz és méltatás, de mert kiterjeszkedve életére, írói pályája zsenge alkotásaira, első sikereire, írói egyéniségének kibontakozására, fénykorára s posthumus műveire, utána a világnézetét, alkotó művészetét, humorát s előadó művészetét taglalja az avatott irodalomtudós alaposságával s elmélyedő szeretetével. Pontossága, megbízhatósága kifogástalan. Itt-ott akad ugyan egy-egy ismétlés megállapításai közt, vagy többször is visszatér ugyanazon dologra, de az, ilyen nagy munkában egyáltalán nem csodálatos. Módszeres eljárásáról, írói egyéniségéről,
