Protestáns Tanügyi Szemle, 1930

1930 / 9. szám - Koller István: A filozófia lényege és a pedagógiával való kapcsolata

100 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE mindenki óhajt feleletet kapni a lét eredete, értelme és célja felől, mindenkit érdekel a kérdés: mi az anyag, mi a szellem, honnan jövünk és hová megyünk ? Kell tehát lenni oly tudományágnak is, amely e kérdéseket rendszeresen tanulmányozza és a positiv tudományok kor­szerű állása alapján keres reájuk feleletet annál is inkább, mert e kér­dések adva vannak lelkűnkben, el nem kerülhetjük őket. Sőt kényte­lenek vagyunk valamely állásponthoz csatlakozni, ideálistáknak, mate­­riálistáknak stb. lenni. Lelki szükségesség, mert ezen álláspont befolyá­solja és irányítja cselekvéseinket. Mennyire fontos egyéniségünkre élet- és világfelfogásunk, azt tanúsítják a nagy mártyrok, akik meggyőződé­sükért a halálba mentek. Minden szaktudomány mélyebb kérdései filozófiai kérdések. Sok ember úgy megy el mellettük, hogy ügyet sem vet rájuk. A filozófia szülőanyja a csodálkozás. Oly mozzanatok kötik le a bölcselő figyel­mét, amelyek mellett sokan közömbösen mennek el. íme: a növény, hogyan lehetséges, hogy nő? Mi az a hajtó erő, amely a növést eszközli? Mi az élet lényege? Az ily kérdések már a ffílozóiiához vezetnek át. Vájjon a pozitív tudományok mellett van-e azonban még olyan filozófiai tudomány is, amelyre nem mondható, hogy csak véleményeket mond oly dolgokról, amelyekről véglegesen tudni nem lehet semmit sem? Riehl felel erre, midőn azt mondja: „A kutató tudomány mel­lett van bíráló tudomány, amely a tudás forrásait bírálja és terjedelmét meghatározza..........eszerint az érzéki világnak úgy, ahogy szemléletünk elé lép, nincs létezése, csak feltételes, nem egyéb, mint jelenségek összesége." A tudomány lehetőségének és határainak e kérdését egy tudomány se veti fel, ez a filozófia feladata. A filozófia jogosultságának a kérdését nagyon érdekesen tárgyalja Pauler Ákos. Szerinte a szaktudományok nem elégítenék ki tudás­vágyunkat akkor sem, ha összes problémáikat megoldották volna. Itt van mindjárt egy alapvető probléma, amelyhez minden szaktudomány állást kell hogy foglaljon, de nem foglalkozik vele: az igazság termé­szetének kérdése. E kérdéssel foglalkozik a logika. Minden tudomány szükségszerű előfeltétele az igazság fogalma. Ámde az igazság felé törekedni egyúttal kötelesség is. A végső erkölcsi előfeltételeket kutatja az etika. A tudománynak, mint műalkotásnak előfeltételeit kutatja az esztétika. Az igazság, a jó és a szép fogalma a három szükségszerű alapérték, amelynek elismerése nélkül szellemünk mechanizmusa semmi­nemű funkcióra nem képes. A dolgok általános természetét vizsgálja a metafizika; a „dolog“ fogalmát az ideológia. A filozófia tehát a szak­­tudományok előfeltételeiről szóló tudomány. Ez a meghatározás magába foglalja a metafizikát is. Tökéle­tesen megoldani a szellemi és anyagi jelenségeket egyik felfogás sem tudja; hajótörést szenved „a tudat levezethetetlenségének a tényén" (Pauler). A tudat első felbukkanásával olyasvalami jött a világminden­ségbe, amelyet másból, atommozgásból vagy egyébből kimagyarázni nem lehet. Itt csak két eset lehet: vagy mindennek tulajdonítunk, akár­­mily primitiv formában tudatot, szóval: minden élet, avagy a dualizmus

Next

/
Thumbnails
Contents